Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

io8 Btk. 291., 292. §§. Btk. 291. §. 200—201. Automobilvezető felelőssége. C.: Vádlott 1906. évi november 3-án Budapesten a Külsökerepesi-uton az uttestén tartózkodott K. A. hatéves gyermeket, az általa — t. i. a vádlott által — vezetett gépkocsival elgázolta és halálát okozta azáltal, hogy a kocsi vezetésénél hanyagul járt el és az illető szabályokat megszegte; mert vádlott, mint gépkocsivezető, annak daczára, hogy 70 méterről észrevette, hogy azon az uton, melyen az általa 30 km. sebességgel vezetett gépkocsi elszáguld, kis gyermekek vannak, kik értelmi képességgel nem bírhatnak arra, hogy magukat kellőleg megvédjék, vagy a gépkocsinak hozzájuk érkezését kiszámítani tudnák, a gépkocsi sebességét nem lassította, hanem változatlan sebességgel közeledett a jobbra-balra mozgó hatéves íiu felé, nem állította meg nyomban a fékező eszközökkel a kocsit: eme tényekből helyesen állapította meg a tábla a vádlott gondatlanságát és a bűncselekményt a Btk. 291. §-a alapján helyesen minősítette, mert a sértett halála, a vádlottnak, mint kocsivezetőnek a foglalkozásában való hanyagságából, az illető szabályok megsértéséből származott annálfogva, mert a vádlott a kocsi menete fékezésének kellő időben elmulasztása által hanyagul járt el és foglalkozásának szabályait szegte meg. (1908. márcz. 10. 1868.) Btk. 292. §. 202. A kártérítési követelés a bűncselekmény elkövetési időpontjában esedékes. Az időközben elhalt jogosult része növedékjog alá esik. Felp. a Cs. F.-czel szemben elkövetett szándékos emberölés büntette miatt a büntetőbíróság által elitéltetvén, arra köteleztetett, hogy a megölt Cs. F. után hátramaradt két kiskorú árva részére külön-külön 1000 korona kárösszeget fizessen. A büntető bíróság ítélete ellen a kiskorú árvák érdekében a kártérítésnek kérdésében érvényesített semmiségi panaszt elutasította. A két kiskorú javára megítélt 1000—1000 K kárösszeget a gyámhatóság ennek folytán az ítéletnek végrehajtása utján az elitélttől (felp.-tői) behajtotta. A kártérítési összegre jogosítottak közül egyik kiskorú a C. végzésnek meghozatala előtt elhalt. Egyetlen törvényes örököséül másik kiskorú testvére szerepel. Felp. (az elitélt) ezt az életbenmaradt kiskorút, mint elhalt kiskorú testvérének örökösét, 1000 koronának meg-, illetve visszafizetésére kéri kötelezni, azon az alapon, hogy a büntetőbíróság ítélete azon időpontban, mikor jogelődje a kiskorú örökhagyó elhalt, jogerős még nem volt, ekként tehát a részére kártérítés czimén megítélt és utóbb be is hajtott, 1000 K kárösszeghez jogot nem szerezhetett. Keresetének jogalapjául arra is hivatkozik a felperes, hogy a kártérítési összeg a most már elhalt kiskorú tartási költségének fedezésére ítéltetvén meg: elhalálozásával a kártérítési összeg rendeltetését veszítette, következésképpen az elhalt kiskorú javára megítélt 1000 K tőle jogtalanul hajtatott be. A jbg. és a kir. tsz. felperest keresetével elutasította. S z e g e d i T.: Felp. felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja,