Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

102 Btk. 266. §. vagyis olyan felek létezését tételezi fel, akik a köztük vitás valamely jogi igény eldöntése végett a bírósághoz vagy a hatósághoz fordulnak. Ellenben nem részesülhet a Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében az ügyfeleken kívül álló harmadik személy, habár a rágalmazást vagy becsületsértést a hatóság előtt folyamatban levő valamely ügyben az ebben érdekelt valamelyik ügyfélre nézve követte el, mert azok az indokok, melyek az ügyfelek büntetlenségének a törvényben feltételezett esetben való megállapítását javasolják az ügyfeleken kivül álló harmadik személylyel szemben nem hatályosak. Minthogy pedig W. H. vádlott a T. A. ellen ennek saját kérelmére megindított becsületügyi eljárásban azzal nem mint „ügyfél" állott szemben, hanem a vád tárgyát képezett nyilatkozatokat a becsületügyi választmány felhívására tanú minőségében tette, nyilvánvaló, mikép vádlott felmentése a fenforgó esetben a Btk. 266. §-ára nem volt alapitható. (1908. márcz. 11. 1896. sz.) 188—189. A 266. §. abban az esetben is alkalmazandó, ha a rágalmazó tény állítása vagy a meggyalázó kifejezés használata az ügy megvilágítására nem szolgálhat és az ügy elbírálását nem befolyásolhatja. F. D. ügyvéd felfolyamodásában P. P.-re vonatkozóan azt a kijelentést tette, hogy „sokkal helyesebben és adósi mivoltához tisztességesebben járt volna el előterjesztéssel élő, ha ezen jogos és a törv. §-ainak megfelelő foglalásba belenyugodott volna és egy takarékpénztárnak követelése behajtása körüli eljárását ilyen huzavonával meg nem akasztaná." Ennek következtében P. P. feljelentést tett F. D. ügyvéd ellen becsületsértés miatt a kir. jbiróságnál, mely F. D. vádlottat a saját beismerése szerint tett fentjelzett kijelentés miatt a Btk. 261. §-ában körülirt becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította. A vádlottnak azt a védekezését, mely szerint a jelen esetben a Btk. 266. §-a értelmében nincs helye bűnvádi eljárásnak, a kir. jbiróság nem találta alaposnak és a Btk. 266. §-át jelen esetre nem találta alkalmazhatónak, mert „F. D. fenti állítása a végrehajtási ügyben eldöntendő jogi kérdés és tényállás megvilágítására és megindokolására s egyáltalában a peres ügyre nem vonatkozik, hanem az P. P. személyére nézve sértő s mint ilyen meggyalázó és büntetendő cselekmény." Vádlottnak ezen ítélet ellen felmentése végett közbevetett felebbezésére a tsz. jogerős másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hh. a felhozott indokoknál fogva és azért, mert „valamely ügyben az egyik fél által használt jogorvoslatnak a másik fél által oly irányban való bírálása, hogy a jogorvoslattal élés a tisztesség követelményeinek megfelel-e, vagy nem, az ügy elbírálásával és az ügy tárgyainak megvitatásával kapcsolatban nincs, tehát a Btk. 266. §-ában foglalt körön tul esik.