Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 263. §. 99 hoz a rágalmazásra, illetve becsületsértésre irányuló szándék meg nem kívántatik: egymagában a jóhiszeműség sem mentő körülmén}-, hanem a vádlott büntetlenségét a Btk. 263. §-ának végbekezdésében foglalt rendelkezés szerint egyedül az állított tény, illetve kifejezés valódiságának bebizonyítását eredményezi. Igaz, hogy a Curia a Btk. 437. §-ának 1. bekezdése értelmében köteles határozatát ez esetben a tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani: következéskép nem tartozik felülvizsgálati körébe annak bírálata, hogy a tények megállapításánál alapul vett bizonyítékokat a tábla helyesen mérlegelte-e?, de viszont a Bp. 328. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezésre való tekintettel köteles a tényeket megállapító bíróság ítéletének indokolásában kifejteni, hogy mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak. A fenforgó esetben tehát, midőn vádlott felmentése a Btk. 263. §-ának végbekezdésére alapíttatott, nem elég annak általánosságban való kijelentése, hogy vádlott állításai valók, hanem tüzetesen megállapítva azt, mely állitások vétettek vádba, ezekre az egyes vádbeli állításokra és kifejezésekre vonatkoztatva részletesen ki kellett volna fejteni és megállapítani, hogy melyek azok a vádlott által felajánlott és a bíróság által felvett bizonyítékok, amelyeknek elfogadásával a tábla azokat, a vád tárgyává tett állításokat és kifejezéseket bebizonyitottaknak és illetve tartalmukat valóknak ismerte fel. A törvény eme követelményeinek azonban a tábla Ítélete meg nem felel, aminek következménye, hogy a Curia nincs abban a helyzetben, mikép a tábla ítéletének a rágalmazásra vonatkozó részét a bejelentett anyagi semmiségi ok alapján, a Bp. 437. §-ának 1. bekezdésén kivül eső tekintetben — vagyis a jogkérdésben — felülbírálhassa. Minthogy pedig ezzel az eljárásával a tábla a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása czéljából lényeges és szükséges körülményeknek a megállapítását mellőzte: ítéletének a rágalmazás vádját tárgyazó részét a Bp. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében, egyéb részét pedig az összefüggésnél fogva meg kellett semmisíteni s ugyanezt a bíróságot uj eljárásra utasítani. (1907. évi május hó 2-án. 4305. sz.) 183. Közérdek. C: A bevádolt czikkekben a sértett szövetkezetnek, mint nyilvános számadásra kötelezett társaságnak kezelése tétetvén bírálat tárgyává, vádlott joggal hivatkozhatott arra, hogy közleményeinek czélja közérdek volt, a Btk. 263. §-ának 5. pontja esete tehát fenforgott. (1907. máj 28. 5189.) Btk. 264. §. 4. p. 184. Leányszöktetés állítása esetén a valódiság bizonyításának nincs helye. C.: A tábla helyesen mondotta ki, hogy a bevádolt czikkben foglalt azon állítás, hogy a főmagánvádló, ki nős ember, egyik leány7*