Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

óo Btk. 273. §. Csendőrtiszt elleni rágalmazás esetén nem kivántatik a honvédelmi miniszter felhatalmazása. 118. Nagyváradi tsz.: Igaz ugyan, hogy a csendőrség az I88I:]II. tcz. 1. §-a szerint a honvédség kiegészítő részét képezi s igy a felhatalmazás adására a m. kir. honvédelmi miniszter lenne jogosítva, mégis miután a Btk. 258. §-ába ütköző és a 270.^ §-a szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt lett emelve a vád, a tsz. a m. kir. honvédelmi miniszter felhatalmazását nélkülözhetőnek találta, mert a Btk. 461. és 164. §§-ainak egybevetéséből K. L. csendőrszázados közhivatalnoki minőségét megállapítván, a vádhatóságnak a cselekmény minősitésére vonatkozó indítványát elfogadta, miután ezek szerint K. L. százados közhivatalnoki minősége az 1881: III. t.-cz. 8. §-ának egybevetéséből is megálapitandó volt: mint ilyennek a felettes hatósága, a csendőrkerületi parancsnokság által adott felhatalmazás elegendő. (16.429/905. sz.) T. és C. hh. (1907. jan. 24. 792. sz.) Btk. 273. §. A kir. ház meghalt tagjai sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés nem vonható a Btk. 273. §-a alá. 119. B. H. bécsi lakos 1904. őszén Kovásznán egy vendéglőben boldogult Rudolf trónörökösre vonatkozó sértő nyilatkozatot tett. A n:—i ügyészség a Bécsben tartózkodó terhelt ellen a Bp. 475. §-a alapján nyomozólevél kibocsátását szorgalmazta a kiadatási eljárás megindithatása céljából. A tsz. vádtanácsa ez indítványt elutasította, mert nyomozólevél a Bp. 470. §. 3. bek. szerint vétséggel terhelt ellen nem bocsátható ki. A T. elutasította az e végzés ellen használt felfolyamodást, indokolásul azt hozván fel, hogy a büntetőtörvénykönyv nem tevén különbséget a királyi ház elhalt tagjai és más elhalt személy sérelmére elkövetett bűncselekmény között, a Btk. 273. §-a a királyi ház elhalt tagjai sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében is alkalmazandó. Minthogy pedig ezen cselekmények miatt bűnvádi eljárásnak csak az idézett szakaszban meghatározott személyek indítványára van helye, a törvényszék vádtanácsa ilyen indítvány hiányában a nyomozólevél kibocsátását helyesen tagadta meg. C.: Ebben az indokolásban kifejezésre jutott nézet téves, sőt törvényellenes. A királyi ház valamelyik tagja ellen elkövetett sértés a királyi ház tagjainak a közjogban gyökerező kiváló helyzeténél fogva nem eshetik egyenlő elbírálás alá a bárki más irányában elkövetett sértéssel. Ennek a szempontnak felel meg a büntetőtörvénykönyvnek az a rendszere, melyből kifolyóan a királyi ház valamelyik tagjának megsértése nem a rágalmazásról és becsületsértésről intézkedő XVII. fejezetben, hanem egészen külön, a II. fejezetben és pedig a 141. §. 2. bekezdésében nyert szabályozást. A nyomozólevél kibocsátása tehát csak a törvény megsértésével (Bp. 475- §•) volt megtagadható. (1907. jan. 30. 958.)