Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 261. §. 49 becsületsértés vétségének ismérveit kimerítvén, a tábla a minősítésnél Btk. vonatkozó rendelkezései! tévesen nem alkalmazta. (907. máj. 22. 5017.) Becsületsértéshez más, mint a sértő állítás vagy kifejezés tudatos használata, nem kívántatik. 96. Vádlott: 1905. szept, o-én D. főszolgabíró előtl azl állította T. csendőrőrsparancsnokról, hogy az utóbbi vádlottnak U. Gy. elleni ügyében panaszának meg nem felelő, valótlan jelentést tett a bírósághoz azért, hogy azáltal ü.-nak kedvezzen. Vádlottnak állítása valótlannak bizonyult. C.: Tekintve, hogy a közlés nyilvánosságának hiánya, a tettnek a törvény büntető rendelkezései alá foglalását nem akadályozza, hogy az állítás mivoltának felismerésénél nem az az irányadó, hogy "az illetékes hatóság a sértett terhére rótt tettet büntetendőnek ismerte-e fel, hanem az, hogy az egyáltalában büntethető-e í Tekintve, hogy az állitások és kifogások tudatos használatán kívül a törvény a vádbeli cselekmény büntethetőségéhez más szándékot vagy czélzatot nem kíván; tekintve, hogy vádlottnak állításaival az azokból levont következtetés szerint is büntethető tett elkövetésével terhelt T. F. csendőrőrsparancsnokot s ezek megállapított valótlanságuk miatt bűncselekményt képeznek: a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett panasz nyilván alaptalan. (907. jun. 13. 5714-) 97. Vádlott nő azt állította D. M. kiskorú hajadonról, hogy ez 13 éves kora óta K. J. katonával élt; tette pedig ezt azért, mert D. M.M teherbe esvén, atyja azt kívánta, hogy azt vádlott nő öcscse, B. J., kivel állítólag viszonya volt, vegye nőül. A gy.-i jb. vádlottat becsületsértésben bűnösnek mondta ki; ellenben az e.-i tsz. jogerős ítéletével felmentette őt: mert v. a terhére rótt kifejezéseket nem használta sértési szándékból, hanem részint testvéröcscse, részint saját érdeke megvédése czéljából. C. (Je. é. 213.): A Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékának egyik lényeges alkatelemét képező szándékosság a meggyalázó kifejezésnek tudatos használatában áll; a szándéknak ennek keretén kívül eső bizonyos iránya a tényálladék megállapításához nem kívántatik ; annak igazolása', miként az állitásnak czélja jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt, a Btk. 263. §-a szerint csak arra szolgálhat indokul, hogy a törvényben ki nem zárt esetekben az állítás valódiságának bizonyítása megengedtessék; de vádlott büntetlenségét a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében csak az állítás valódiságának bebizonyítása eredményezi. Nyilvánvaló tehát, hogy vádlott a becsületsértés vádi a alól a kir. törvényszék másodfokú Ítéletében erre vonatkozóan felhozott SS1^^ *°rVeny sértésével volt felmenthető. (906. Grill-félé Döntvénytár. XIV. kötet. 4