Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 112. §. 2 l a hitelezőt a károsodástól az által, hogy a szállított árut, ha az még a megrendelő birtokában van, foglalja le. A rendőrkapitányság pedig kihallgatván a terheltet, az ügyet birói útra tette át, hol is a bűnvádi eljárás lefolytattatott a nélkül, hogy a hitelező azt akár önként indítványozta volna, akár hivatalból megkérdeztetett volna a/, iránt, hogy ez1 kívánja-e. Minthogy ezekből nyilvánvaló, hogy a hitelező már több mint egj ev előtt fordult az áru megmentése végett a rendőrséghez, tehát a Btk. 112. $-a szerint a bűnvádi eljárás iránti indítvány határideje mar régen lejárván, az indítvány hiánya többé nem pótolható, a magáninditvány hiánya, mint a Bp. 385. §-ának végbekezdése alapján hivatalból észlelt semmiségi okból a Bp. 385. §-ának 1. c) p. alapján mindkét alsóbiróság ítéletének megsemmisítésével a vádlott felmentendő volt. (1906. jan. 24. 825. sz.) Inditványi határidő számítása, midőn nem közhatóság előtt folytattatott a fegyelmi eljárás. 42. Az alábbi esetben egy magánuradalom előtt az intéző ellen valaki panaszt emelt, mire az uradalom igazgatósága fegyelmi eljárást rendelt, melynek befejezte után a panasz alaptalannak találtatott. Az intéző most rágalmazás miatt tett feljelentést. Kérdés merült fel, vájjon az indivány előterjesztése melyik időponttól számíttassák, azon naptól, a melyen sértett fél a panasz tartalmáról értesült, vagy pedig a fegyelmi eljárást befejező felmentő ítélet kézbesítésétől. C.: Az alsóbirósági ítéletek nem tartalmaznak ténymegállapítást arra nézve, hogy Sz. L. sértett nem értesült-e már a fegyelmi eljárás folyamán arról, mikép a jelenlegi vádlottak voltak azok, a kik őt az uradalmi kasznár előtt bevádolták, valamint arra nézve sem. hogy a sértett az ellene később: a fegyelmi eljárás lejáratása után az uradalmi főintézőségnél felhozott vádakról és vádaskodók személyéről mikor értesült. A jelzett mulasztások pedig az ügy lényeges körülményeire vonatkoznak. Amennyiben ugyanis a nevezett sértett fél az uradalmi kasznár és a főintézőség előtt ellene felhozott rágalmazó állitások és vádaskodók személye felől a bűnvádi feljelentésnek megtétele előtt több mint három hónappal előbb szerzett volna tudomást: ez esetben magáninditványa ebben az irányban elkésett s az a körülmény, hogy a sértett a fegyelmi uton hozott felmentő ítéletet — állítólag — csak [905. évi október havában vette, ti^velembe nem jöhetne, mivel nem a közhatóság előtt folyamatba tett fegyelmi eljárásról lévén, szó: a felmentő ítélet kézhezvétele nem képezte előfeltételét annak, hogy indítványát előterjeszthesse. (1907. febr. 19., 1638. sz.)