Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

174 Bp. 463. §. zetre vonatkozó alaptörvények hatályának egyenes megtagadását jelentené. A törvényszék ezek szerint a törvényen tul helyezkedett akkor, mikor végzésileg kijelentette, hogy a Tábla végzésében foglalt utasítás foganatosítását megtagadja, valamint akkor is, mikor ezt a végzést perorvoslattal meg nem támadhatónak nyilvánította, ahelyett, hogy azt az érdekelt felekkel és elsősorban a közvádlóval közölte és ez által módot nyújtott volna arra, hogy az a végzés, a törvény rendes utján hatályon kívül helyeztessék. A Curia ebben az irányban nem rendelkezhetett, mert a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat érdemi bírálatába nem bocsátkozhatott. A jogegvség érdekében ugyanis perorvoslatnak a Bp. 441. §-a értelmében csak a büntetőbíróságnak jogerős határozatával befejezett ügyben van helye; a kérdéses bűnügy pedig a fent kifejtettek szerint még nincs befejezve. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát elutasítani s az iratokat a törvényszékhez visszaküldeni kellett. (1907. jun. 4. 5373. sz.) Bp. 463- §• Igazolás czéljából külön tárgyalásnak nincs helye. 332. K. J.-né magánvádló igazolás iránt beadott kérvényében azt adta elő, hogy még a tárgyalásra kitűzött óra előtt jelent meg a bíróság folyosóján, ügyének kikiáltását várta; azt azonban az ott tolongó nagy embertömeg zajongása következtében nem hallotta; egyúttal pedig ezen állitásának igazolására tanubizonyitást ajánlott fel. A járásbíróság a kérelem adataival nem látván valószínűsítve az igazolásnak a Bp. 463. §-ában emiitett feltételeit, a kérelmet megtagadta. Magánvádlónak ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodására a törvényszék, mint másodfokú bíróság a járásbíróságot arra utasította, „hogy az igazolás kérdésében tűzzön ki tárgyalást, á megjelölt bizonyítékokat vegye be és a kifejtendők szerint megfelelő határozatot hozzon." C.: (Je. é.) A bűnvádi perrendtartásnak az igazolásra vonatkozó szabályai módot kivánnak nyújtani a bünperben érdekelt feleknek, valamely határidőnek vagy határnapnak önhibájukon kívül történt elmulasztásából származható súlyos következmények elhárítására, olyként azonban, hogy ezen mód igénybevétele álal a bűnvádi eljárásnak ugy a köz-, valamint a magánérdeknek megfelelő gyorsasága és sikere ne veszélyeztessék. Ennek az utóbbi szempontnak szolgál az igazolás iránti eljárásnak lehető egyszerűsítése, mely a Bp. 465 és következő §§-aiban nyert kifejezést. Nevezetesen a 465. §. előírja, hogy a bíróság az igazolásra irányuló kérelem fölött az abban előterjesztett adatok alapján határoz és 466. §-a az igazolás iránti kérelem teljesítése szempontjából elegendőnek tartja, ha az igazolásnak a 463. §-ban említett feltételei a kérelem adataival csak valószínűsítve is lettek. Ezek az intézkedések kapcsolatban azzal, hogy a bíróság a mulasztás pótlása, tárgyalás határnapjának elmulasztása esetén tehát ujabb tárgyalási határnap kitűzése iránt, a Bp. 466. §-ának 2. bekezdése szerint csak akkor intézkedik, ha az igazo-