Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

i68 BP- 437- §• 5- bek. létei azonban nem tartalmaznak ténymegállapítást abban a tekintetben, hogy vádlott a gépgyár irányában fennállott tartozása felöl a hitelezőjével kellően elszámolt s azt teljesen kielégitette-e, ugv arra nézve sem, hogy vádlottnak fent jelzett védekezése megfelel-e a valóságnak, holott az esetben ,ha megállapítást nyerne, hogy vádlott a gépgyár jelentékeny követelését kielégítette, ez a körülmény is a 160 K-nak ama követeléshez viszonyítva felette csekély volta, nemkülönben a vádlott fent jelzett védekezésében foglalt adatok lényeges befolyással lehetnek annak elbírálására, vájjon megállapítottnak tekinthető-e, hogy vádlott a 160 K visszatartása körül a jogtalan eltulajdonítás tudatában és czélzatával cselekedett. Minthogy ezek szerint a lentebb kiemelt körülmények a vád alapjául szolgáló sikkasztás egyik alkatelemére vonatkoznak, az alsóbirósági ténymegállapításoknak az irányban hiányos volta tehát a Bp. 385. §. 1. a) p.-ba ütköző semmiségi okot képez. (1906. szept. 27. 8716. sz.) Az alsóbiróság rágalmazás esetén akkor is köteles a valódiságra vonatkozó tényeket megállapítani, ha a maga részéről a rágalmazás tényálladékát nem is látja fennforogni. 325. A vád a Btk. 258. §-ába ütköző és a 259. §. szerint minősülő rágalmazásra irányul. Ezzel szemben vádlott az állított tények valódiságának bizonyítására vállalkozott és a bizonyítás ez irányban az elsőfokú eljárásban keresztül is vitetett. A Tábla Ítélete e körülményre nem terjeszkedik ki, nyilván azért, mert a másodfokú bíróság a rágalmazás vagy becsületsértés tényálladékát tárgyilag sem látta fenforogni. C.: Tekintve, hogy az a kérdés, vájjon a bevádolt czikkben foglalt állitások és kifejezések megfelelnek-e a törvényben a rágalmazás vagy becsületsértés ismérveiül felállított minőségnek, jogkérdést képez, s igy az ítélet e tekintetben felülvizsgálandó; tekintve, hogy ily körülmények között a Btk. 263. §-ának alkalmazhatósága szempontjából nem mellőzhető annak megállapítása, hogy az állított tények és kifejezések valók-e vagy nem: a Tábla ítélete a Bp. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisítendő és a Tábla a most jelzett körülmény megállapítására utasítandó volt. (1906. decz. 4. 10.702. sz.) Ténymegállapítás bukás esetén. 326. C.: A büntetendő vagyonbukás a hitelezők károsodását eredményező vagyonhiányban gyökeredzik, miből folyóan a vagyonbukás csak anyagi csőd esetén, vagyis akkor válik büntetendővé, ha a közadós tartozásai a csőd megnyitása idejében vagyonának értékét meghaladják. Elsősorban tehát kötelessége az eljáró bíróságnak a közadós cselekvő és szenvedő vagyoni állapotának a kiderítése s ugy a vagyoni állapotnak, mint a vagyonkülönbözetnek számszerű megállapítása. A törvényszék azonban ezen perrendszerü kötelességének meg nem felelt s e részbeni mulasztását a Tábla sem pótolta.