Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 430. §. 165 kötött vételárnál jóval értékesebbek voltak az eladás idejében és azóta sértett a megkapott illetményeket tetemesen drágábban adta el. Minthogy azonban a bizonyítéknak ugyanily irányban leendő felvételét a vádlottak már a törvényszéknél 1906. május 12-én tartott főtárgyaláson is indítványozták s a törvényszék az indítványozott bizonyítás felvételét megtagadván, ez ellen semmiségi okot nem jelentettek be s illetve ezt az alaki semmiségi okot felebbezésükben fel nem hozták: ennélfogva a Bp. 384. §-ának 9. pontjára alapított semmiségi panasz, a Bp. 428. §-ának 2. bekezdése értelmében vissza volt utasítandó. (1907. márcz. 27. 2851. sz.) Bp. 430. §. A semmiségi oknak téves hivatkozással való megjelölése nem lényeges. 319. C.: Vádlottak a Btk. 416. §. 4. pontba ütköző vétkes bukás vétségében az alsóbiróság ítéletei szerint bűnösöknek kimondattak következőleg az esetben, ha ezenfelül az u. a. §. más pontjában meghatározott cselekmény vagy mulasztás is forog fenn, ezen cselekmény vagy mulasztás nem egy ujabb vétkes bukás tényálladékának megállapítását, hanem csupán a már megállapított vétkes bukásnak még egy másik pont szerinti minősítését vonja maga után. Ezekhez képest a közvádló semmiségi panasza nem ujabb különálló büntetendő cselekmény megállapítására, hanem a már megállapított bűncselekmény további minősítésére vonatkozván, a Bp. 385. §. nem 1. a), hanem 1. b) p.-ra volt volna alapítandó ugyan, minthogy azonban a semmiségi ok kellő megjelölése mellett a §. 1. a) pontjának téves felhívása a semmiségi panasz elutasításának alapjául nem szolgálhat, a közvádló semmiségi panasza a jogorvoslati nyilatkozatban megjelölt semmiségi oknak megfelelően a Bp. 385. §. 1. b) p. szempontjából volt elbirálandó. (1906. nov. 8- 9884.) A semmiségi panasz helyesen van bejelentve, ha a védekezésből felismerhető a bejelentés oka. 320. Az alsóbiróságok tényként megállapították, hogy U. vádlott W.-nével egyetértve, felgyújtotta annak teljesen magányosan álló biztosított házát, hogy a biztosítási összeg esedékessé váljék. C.: U. F.-né vádlott az ítélet ellen a Bp. 385. §-ának 1. a) p. alapján a bűnösség megállapítása miatt használt semmiségi panaszt. A semmiségi panasznak a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított része a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében azért utasíttatott vissza, mert az törvényes semmiségi ok megjelölése nélkül használtatott. A Bp. 430. és 390. §§-ai szerint ugyanis a semmiségi ok, melyre a semmiségi panasz alapittatik, világosan megjelölendő; a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozás azonban az idézett s a