Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

154 Bp. 384. §. 10. p. ők ezt a cselekményt, ha való a vád, csakis egyidejűleg követhették el, mert bárkit is csak egyszer lehet megfojtani. Mindennek daczára az esküdtekhez erre a cselekményre vonatkozóan intézett 1. és 3. számú főkérdésekben az elkövetés ideje ugy a fötárgyalási jegyzőkönyv, mint az esküdteknek kiadott fogalmazvány és az ítélet szövege szerint is mindegyik vádlottra nézve más és más napra tétetett, következéskép ezek a kérdések az esküdtekhez is ilyen alakban intéztettek. Az özv. P. J.-né vádlottra vonatkozó 1. számú főkérdés szerint ugyanis a vádbeli cselekmény 1905. évi február hó 2-ára következő éjjelen, a Cs. L. vádlottra vonatkozó 3. számú főkérdés szerint pedig az 1905. évi február 3-ára következő éjjel követtetett el. Ezen oknál fogva tehát az esküdtbiróság ítéletének rendelkező része érthetetlen, mert az abban foglalt megállapítás szerint a nevezett vádlottak azt a cselekményt, melyet csak egyidejűleg követhettek el, különböző időben vitték véghez. (1907. febr. 27. 1938. sz.) Ellenmondás, ha a rendelkező rész a vádnak megfelel ugyan, de az indokolás a tettazonosságon belül súlyosabb minősítésre alapul szolgáló tényeket állapit meg. 294. C.: Az ügyész Ny. ellen azért, mert nem látta bebizonyitottnak, hogy a ádlott bántalmazásából származott testi sértés 20 napon tul gyógyult volna, mert a sértés gyógyulásánál esetleg vádlott cselekményével összefüggésbe nem hozható körülmények is jöhettek közbe, a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vádat. A törvényszék, ítéletének rendelkező része szerint azért mondja ki bűnösnek Ny.-t a súlyos testi sértés vétségében, mert az általa ejtett testi sértés 20 nap alatt „gyógyítható" lett volna, míg ellenben indokolása szerint' annak megállapítása után, hogy a testi sértés 20 napon tul, két hó alatt gyógyult, azzal indokolta azon vétségben bűnösnek kimondását, mert az ügyész e miatt vádolta s mert a vádnál súlyosabb minősítés meg nem állapitható, holott a Bp. 325. §-a szerint a törvényszék sem a tett minősítése, sem a büntetés kiszabása tekintetében a vádló indítványához kötve nincs. Az ítélet indokolása tehát az Ítélet rendelkező részének ellentmond, mihez képest a rendelkező részben foglaltak szerint kellett határozni. (1907. márcz. 19. 2741. sz.) Érthetetlen a rendelkezés, ha a pénz, mint fő- és mellékbüntetést helyettesítő szabadságvesztés nem külön-külön állapittatik meg. 295. C.: A törvényszék vádlottat súlyos testi sértés vétsége miatt tiz napi fogházra átváltoztatandó 80 korona pénzbüntetésre, mint fő- és 20 korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre, a közegészség és testi épség elleni kihágásért külön még 20 korona pénzbüntetésre ítélte,a Tábla a törvényszék ítéletét a kihágásra nézve megváltoztatván, a kihágás alól vádlottat felmentette, az ítélet többi