Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 77., 79- 88­9 társi cselekményt követett el, mindkét alsóbiróság tévedett, a mikor R. Sz.-né vádlottat csak mint bűnsegédei mondotta ki bűnösnek. (1907. jatt. 31. 1004. sz.) Btk. 77- §• A Btk. 77. $-ában meghatározott kényszerités sértettől nem eredhet. 14. C: K. M.-né védője a következő kérdés feltételét kérte: „Ha igen, igaz-e, hogy özv. K. M.-né a t'ökérdésben foglalt cselek­ményt (Rtk. 278 ff.) K. M.-nak ama veszélyes fenyegetése által kényszerítve követte el, mert K. M. megölt öt és hozzátartozóit éle­tük kioltásával ismételten megfenyegette és megtámadta s ez a ve­szély máskép elhárítható nem volt?" E kérdésben nyilvánvaló, hogy a védő a Btk. 77. §-ában meg­határozott beszámithatóságot kizáró, tehát a büntethetőséget meg­szüntető okra vonatkozóan akart az esküdtekhez külön kérdést intéztetni. A Btk. 77. §-ában meghatározott beszámítást kizáró okra vonatkozóan indítványozott kérdés mellőzése miatt bejelentett sem­miségi panasz alaptalannak találtatott, mert a törvényszék mint esküdtbíróság a Bp. 361. §-ának megfelelően a törvényből meriteU helyes okoknál fogva utasította el az özv. K. M.-né védőjének az általa javaslatba hozott kérdés feltételére vonatkozó indítványát, midőn az e tárgyban hozott végzésben a törvénynek megfelelően kimondotta, hogy a Btk. 77. §-ában meghatározott kényszerités ezen szakasz világos értelme szerint csak egy harmadik személvtől s nem a sértettől eredhet s csupán akkor szünteti meg a cselekmény be­számithatóságát, ha a közvetetlen veszély nem volt elhárítható: a védő által javaslatba hozott kérdések szerint pedig özv. K. M.-nét a sértett s nem egy harmadik személy kényszeritette a vádba vett cselekmény elkövetésére. A védő tehát olyan körülmény fenforgására vonatkozóan kí­vánt az esküdtekhez kérdést intézni, a mely özv. K. M.-né cselekmé­nyét illetően teljesen közömbösek, annak feltétele tehát helvesen tagadtatott meg. (1906. decz. 5. 10,762. sz.) Btk. 79. §. Jogos védelem nem forog fenn az aránytalanul gyenge egyén táma­dásával szemben, ha ez sérelem nélkül is lefegyverezhető. 15. C: A Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára vonatkozólag alapta­lan a jogos védelem esetének meg nem állapítása miatt emelt semmi­ségi panasz, mert, habár valónak fogadta el a T. azt, hogy a sértett felemelt bottal támadta meg a vádlottat, megállapította azt is, hogy a vádlott erőteljes férfi, mig a sértett munkaképtelen, önmagával is tehetetlen aggastyán, kit a vádlott a bot elvétele által lefegyverzett s azután ugyané bottal vert meg. Eme tényekből tehát helvesen vonta le a T. azt a következtetést, hogy vádlott tette valamely őt közvetlenül s veszélyesen fenyegető támadás elhárítására szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents