Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

ü6 Ut. 8., 12. §§. UZSORATÖRVÉNY. (1883: XXV. t.-cz.) Ut. 8., 3 2. §§. A büntető bíróság nem határoz a magánjogi igény tárgyában, ha az uzsorakövetelés iránt a felek közt per van folyamatban és ha az igény tisztába hozása a bűnvádi eljárás befejezését késleltetné. 232. Sértett teknővájó czigány, ki legszegényebb sorsban élt s akinek egyebe, mint egy 300 korona értékű házikója nem volt, v.-tól, aki hasonló foglalkozású czigány lévén, sértett viszonyait jól ismerte, 200 kor. kölcsönt kapott, s e kölcsön után 60 kor. kamat fizetésére kötelezte magát. E kamat első évi részletét vádlott a tőkéhez irattá, ezzel együtt peresítette, a második évit pedig kamatként beperelte; ügyvéde azonban a per során a tőkekövetelést 200 kor-ra leszállította. Sértett a sommás per befejezése előtt feljelentést tett uzsora vétsége miatt. A pécsi tsz. v.-t, a magánjogi igény tárgyában azonban nem határozott. E miatt a magánfél felebbezéssel élt. Pécsi T.: Ami a magánjogi igényeket illeti, annak elbírálását a kir. ítélőtábla a mohácsi kir. járásbírósághoz utalta, mert habár az uzsoráról szóló 1883 : XXV. t.-cz. 8. §-a akként rendelkezik is, hogy az uzsoravétség megállapítása esetén a bíróság az ügyletet, amelyben az uzsoravétség tényálladékát felismerte, semmisnek nyilvánítjade egyúttal azt is kimondja, hogy ennek jogkövetkezményeként a felek, a hitelező és az adós között elszámolás eszközlendő, megállapítandó, hogy a kölcsönadott összegből a hitelezőt még mi illeti s az adós, t. i. a sértett részéről mily fizetés-teljesítések számitandók be. Ez a kérdés azonban a bünper jelenlegi keretében itt alaposan el nem bírálható, mert akkor, amikor felek és a tanuk vallomása különböző időkben eltérő és igy aggályos s akkor, amikor az adóslevél kiállításakor 1902. július 26-án a 200 korona tőkéhez a 60 korona kamat hozzá íratott, vádlott tagadása illetve nyomozati beismerésével szemben az ingadozó és elfogult tanúvallomásokkal szemben azt, hogy sértett a 100 korona tőke és egyszeri 60 korona kamaton kívül máskor is törlesztett volna 60 koronát s azt, hogy vádlott a sértettel a kölcsönösszeg átadásakor és a törlesztésekor áldomás czimén mennyi bort és szivart stb. fizetett, s ezen a czimen mi vonható le, megállapítani nem lehet. Figyelemmel tehát mindezekre, ugy arra a körülményre, hogy vádlott a sértett ellen a 260, illetve leszállítás folytán 200 korona behajtása iránt a pert a mohácsi járásbíróságnál még mult évi július 31-én folyamatba tette, s a járásbíróság az eljárást a perben 1905. november 24-én csak a jelen vétségi ügy elbírálásáig függesztette fel, tekintettel továbbá a Bp. 5. §-nak ama rendelkezésére, hogyha a magánjogi igényre nézve a felek között per van folyamatban, vagy ha az igény tisztába hozása a bűnvádi eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, a magánjogi követelést a polgári bíróság dönti el, — tekintettel végre az 1883 : XXV. t.-cz. 12. §-ára, mely szerint az uzsora alapját képező jogügylet érvényessége felett a polgári bíróság különben is jogosítva van Ítélkezni: mindezeknél fogva a magán-