Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)
Btk. 264., 26(3., 270. §. 8i tett fél ellenében kelt fegyelmi határozat nem ölelt fel oly tényele meket, amelyek bűntett, vétség vagy kihágás jelenségeit mutatnák. A bevádolt közlemények közül a „Csendélet a kórházban" czimü, a közkórház belrendjére vonatkozólag tartalmaz állításokat, az e tekintetben fenálló szabályok megsértése tehát tisztán fegyelmi természetű stb. Minthogy tehát a fegyelmi ítélet csak fegyelmi tekintet alá eső tényeket birált el és nem rendelkezvén oly tényálladékokról, melyek a büntető biró hatáskörébe tartoznak, a határozat helyesen vétetett a Btk. 264. §. 3. pontjának a bizonvitást kizáró esetének. (1905 szeptember 6. 7821. sz.) Btk. 264. §. 4. p. A női becsület megtámadásával szemben csak akkor van kizárva a valódiság bizonyitása, ha az állítás büntetendő cselekmény tényálladékát magában nem foglalja. 156. Vádlott a sértett leányról azt állította, hogy ezt látta nemileg közösülni egy bak kutyával. Az e miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás folyamán vádlott állításának valódiságát akarta bizonyítani. Egyik bíróság sem adott ezen kérelemnek helyt; a másodbiróság a 264. §. alapján azért, mert a női becsületet megtámadó állítás valódiságát a törvény kizárja, a Curia azonban a neheztelt állításban nem a női becsületet megtámadó kifejezéseket, hanem büntetendő cselekmény elkövetésének állítását látván — az exceptio veritatisnak azért nem adott helyet, mert vádlott a Btk. 263. §-ában felhozott és a valódiság bebizonyításának előfeltételét képező körülmények egyikét sem mutatta ki. C.: Minthogy vádlott többek előtt a főmagánvádlóról olyan tényt állított, mely valódisága esetén az ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képezné és azt közmegvetésnek tenné ki; mert az állítás valódisága bebizonyításának a Btk. 263. §-ban kijelölt egyik előfeltétele sem forog fenn; azt pedig, hogy az állított tény miatt büntető eljárás volna folyamatban és igy a Btk. 267. §-át kellene alkalmazni, a vádlott nem is állította, de erre mutató adat az eljárás folyamán sem merült fel: a panasz alaptalan. (1905. szeptember 6-án, 7831. sz.) Btk. 266. §. A periratban nem ügyfél ellen használt becsületsértő kifejezések nem esnek a 266. §. alá. 157. C.: Minthogy azokban a perekben, melyeknek viszonválaszában a vád alapjául szolgáló kitételek foglaltatnak, főmagánvádló nem ügyfél, s ama kitételek nem is az ügyben felmerült tényekből és körülményekből származtatnak: a semmiségi panaszt elutasítani kellett. (1905. szeptember hó 27-én, 8346. sz.) Btk. 270. §. 2. p. A felhatalmazási vétségre vonatkozó vád elejtése nem szünteti meg az ezzel kapcsolatos inditványi vétség büntethetőségét. Griil-féle Döntvénytár. XUI. 6