Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

Bp. 384. §. 9. p. 386. A védő semmiségi panaszt jelentett be azért, mert a bizonyítás kiegészítéseként előterjesztett azon indítványának, hogv több közelebbről meg nem jelölt kormányrendelet és elvi jelentőségű határozat, úgyszintén a G.-féle korcsma vezetése tárgyában kelt pénzügyminiszteri végzés felolvastassák és e tárgyban D. S. tanú kihallgattassék, hely nem adatott. C: A semmiségi panasz alaptalan. Belföldi jogszabályokat a törvényben meghatározott esetek kivételével, milyen pl. az 1893. évi XVIII. t.-cz. 63. §-ában felsorolt esetek, bizonyítani nem szükséges. Azoknak ismerete az 1869 : IV: t.-cz. 19. §-a értelmében a birói hivatallal járó kötelesség. A jogszabályokra tehát elegendő hivatkozni. Amennyiben pedig az esküdteknek e részben való kitanitása szükséges, ugy ez perrendszerüen a Bp. 363. §-ában előirt elnöki útmutatással történik. A jogszabályokat tartalmazó rendeletek és elvi határozatok beszerzésének mellőzése tehát nem sértette a törvénynek valamely elvét vagy a védelem jogos érdekeit. Ami pedig a Cs.-féle korcsmára vonatkozó közigazgatási határozat fel nem olvasását illeti, ugy ez, mint a vád alapját képező ténynyel összefüggésben nem álló, szintén helyesen záratott ki a bizonyítás köréből. (1904. decz. 28. 10710. sz.) 387. C.: Elutasítandó volt semmiségi panasz, mert a kir. T. a védő által indítványozott tanuk kihallgatását azért mellőzte, mivel az első bírósági főtárgyaláson felmerült bizonyítékok mellett a bejelentett tanuk kihallgatásától lényeges eredményt nem várt, ami annyit jelent, hogy az első fokon felmerült bizonyítékok birói meggyőződését annyira megérlelték, hogy ettől a védő részéről indítványozott bizonyításnak a vádlottra nézve kedvező eredménye esetében nem térhetne el, s minthogy a Bp. 324. §-a szerint a bíróság a bizonyítás eredményéről szabad meggyőződése szerint határoz, a kir. tábla nem sértette meg a törvényt akkor, amikor a kért bizonyítást a Bp. 393. §-a 1. pontjában gyökeredző jogánál fogva megtagadta. (1905. febr. 22. 1561.) 388. Vádlott védője a felebbviteli főtárgyaláson arra nézve, hogy a gép kezelésével a 14 éves kort alig meghaladó F. J. az esetet megelőzően már egy évvel meg volt bizva és a kezelést kifogástalanul teljesítette, akkor is, amikor vádlott a gyárhoz került, tanuk kihallgatásával, arra nézve pedig, hogy ez a teendő nem volt fontos s így felügyeletet sem igényelt, szakértők meghallgatásával, végül, hogy a gépekre nem R. S. vádlott, hanem a gépész tartozik felügyelni, a mutatkozó bizonyítékok megjelölése nélkül, a bizonyiték felvételét indítványozta, amelyet a T. azért tagadott meg, mert a bizonyítani kívánt ténykörülményeket az ügy eldöntésére nézve lényegtelennek találta. C: \z emiatt használt semmiségi panaszt azért kellett eluta-