Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

Bp. 361. $. '75 II. Ellenben B. L. másodrendű vádlott védője ama semmiségi panaszának, a melyet azért jelentett be, hogy esküdtekhez, vádlottra nézve, a Btk. 281. §-ának 2. bekezdésére vonatkozóan az esküdtbíróság kérdést nem intézett, hely adandó volt. Ugyanis B. L. másodrendű vádlottat illetően a védelem részéről a Btk. 281. §-ának 2. bekezdésére irányuló kérdés feltevése is inditványoztatott, ezt a kérdést az esküdtbíróság ugyan fel is tette, de a Bp. 359. §-ának világos rendelkezése daczára nem mint önálló, különkérdést, hanem mint olyat, mely az I. mellékkérdéssel való összefüggése folytán az esküdteket esetleg tévedésbe is ejthette. Minthogy pedig ez a kérdés fent jelzett hiánya folytán olyannak tekintendő, mint a mely az esküdtekhez feltéve sem volt, minthogy tehát jelenleg az az eset forog fenn, hogy a bíróság által a külön kérdésnek feltevése iránt előterjesztett indítvány törvényből merített ok nélkül mellőztetett és igy a kérdések feltevésénél a Bp. 361. §-ának parancsoló rendelkezse meg volt sértve: ennélfogva figyelemmel arra, hogy a legutóbb jelzett semmiségi ok csak B. L. másodrendű vádlottra vonatkozik és hogy a különválasztás lehetséges, az esküdtbíróság ítéletének B. L. másodrendű vádlottra vonatkozó részét megsemmisíteni és a törvényszéket mint esküdtbiróságot B. L. másodrendű vádlottat illetően uj eljárásra utasítani kellett. (1902. márczius 21-én, 2611. sz.) 364. Az esküdtbíróság ítélete ellen a védők azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert az erős felindulásra vonatkozó külön kérdések feltevése megtagadtatott. C: A semmiségi panasz elutasítandó volt azért, mert sem vádlottak az erős felindulás fenforgásával nem védekeztek, sem pedig a védőügyvédek nem jelöltek meg oly tényeket, melyek alapján az erős felindulásra vonatkozó kérdések feltehetők lettek volna, az esküdtbíróság tehát a Bp. 354—361. §-ok parancsoló rendelkezéseit nem sértette meg. (1905. május 4. 4312/905. sz.) 365. C..: Annak a ténykérdésnek elbírálása, vájjon a vád szerint felgyújtott tárgy olyan épület vagy helyiség volt-e, amely emberek lakául szolgált, vagy arra volt rendelve, vagy pedig a Btk. 421. §-ában foglalt vagyonrongálás tárgyát képező ingatlan volt-e? a bűnösség kérdésében Ítélkező esküdtek hatásköréhez tartozik. Megsértette tehát az esküdtbíróság és pedig nyilván a vádlott érdekeinek a sérelmével a törvénynek a Bp. 361. §-ban foglalt parancsoló rendelkezését akkor, amidőn a védő által a Btk. 421. §-ra vonatkozóan indítványozott külön kérdés feltételét a tényálladék elbírálásával azon okból tagadta meg, mert a főtárgyalás adatai szerint még halvány jelenségei sem látszanak fenforogni annak, hogy vádlottak cselekménye a Btk. 421. §-ában irt ingatlan vagyonrongálás vétségét megállapítaná: miért is Ítéletét megsemmisíteni kellett. (1905. májua 17. 4825. sz.)