Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

Községi ügyek álljanak: a többség megállapításának ezt a módját azonban a törvény nem ismeri s ez a szavazást sem helyettesíti, mert a 80. §. szerint a szavazás a szavazó nevének és szavazatának följegyzésével kell, hogy történjék, már pedig az egyik és másik oldalra állásnál sem az, hogy ki szavazott, sem az, hogy ki kire szavazott, följegyezve nem lett s így ez a felállítás legfeljebb olybá tekintendő, mintha a szavazás általi választásnál a szavazók neve s szavazatának följegyzése mellőztetett volna, az ekként foganatosított választási eljárásnál tehát az 1886. évi XXII. t.-cz. 79., 80. §-ainak a rendelkezései oly mérvben lettek figyelmen kívül hagyva, hogy már a törvényhatósági bizottság által a választás megsemmisítendő lett volna, miért is a panasznak helyt adni s a panaszolt választási megsemmisíteni kellett. (Kb. 877/905.K. sz.) 10. Meghatalmazottnak nem szabad utasítást adni arra nézve, kire szavazzon. (Kb. 2754/906. K. sz.) 34. §-hoz. 11. A kötelmeknek teljesítés, — jelesül fizetés utján történi) megszűnése tekintetében fennáló jogszabály az, hogy csak a fizetés felvételére jogosított egyén kezeihez történt teljesítés szünteti meg a kötelemet. A fenforgó vitás kérdés szempontjából tehát az a döntő, hogy a körjegyző jogosult-e az adózóktol a községi adótartozásokat felvenni. Az 1886. évi XXII. t.-cz. 139. §-a értelmében, a községi adó behajtásánál az 1883. évi XLIV. t.-cz. rendeletei irányadók: ennek a törvénynek 42. §-a 2. a) pontja értelmében pedig a kis- és nagyközségekben fizetendő adók a községi bírónál, illetőleg a községi pénztárnoknál fiezetendők. A törvény eme rendelkezéséből és a fennebb idézett jogszabályból következik, hogy a fizetés ténye magában véve — t. i. ha a fizetett összeg a községi pénztárba nem jutott — csak abban az esetben szünteti meg a községi adótartozást, ha a fizetés a községi biró, illetőleg pénztárnok kezéhez történt. A törvény sehol sem adja meg a kör- vagy községi jegyzőnek azt a jogot, hogy az adótartozásra történő fizetést egymaga átvegye, hanem az adó beszedése és behajtása körül csakis a biró, illetőleg pénztárnok mellett való közreműködését és közbenjöttét rendeli. Már magában véve a közreműködés és közbenjövetel fogalma is kizárja azt az értelmezést, hogy ezzel a körés községi jegyzőknek a fizetés átvételére való önálló jog adatott volna meg; de ezen felül kizárja az ilyen értelmezést a törvény fennebb idézett rendelkezése, mely kétségtelenné teszi, hogy a fizetett összeg felvételére nincs más jogosított, mint a biró, illetőleg pénztárnok. E tekintetben teljesen közömbös az, hogy a büntető biróságok, a kir. Cnria büntető osztályának 48. sz. döntvénye nyomán, a jegyzőknek a kezükhöz jutott adópénzek elsikkasztását hivatali sikkasztásként tudják be; mert abban a tekintetben, hogy a fizetés a kötelezettséget megszüntette-e, nem irányadó a sikkasztásnak büntetőjogi szempontból való minősülése, hanem azok a