Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

I 20 B'tk. 461., 465. §. Állami gazdasági intéző nem közhivatalnok. 251. C.: A kir. tábla helyesen mellőzte a vádbeli cselekménynél a Btk. 270. §. 2. p. alkalmazását, mert sértett főmagánvádló mint á 1 1 a m i gaz d a s á g j i n t é z ő oly közhivatalnoknak nem tekinthető, kinek közhivatalnoki minősége a Btk. 461. §. meghatározása alá vonható -volna. (905. okt. 11. 8706.) Az országos m. kir. chemiai intézet igazgatója közhivatalnok. 252. C: Az orsz. m. kir. chemiai intézet igazgatója, mint a Btk. 461. §-ában körülirt közhivatalnok, ügyköréhez tartozó ügyekben hatósági teendőt végez s igy az e minőségben szabályszerűen kiállított iratok közokiratoknak tekintendők. (1905. decz. 29. 11,229.) Vasúti pénztáros által elkövetett sikkasztás. 253- Vádlott 1902. évi ápr. hó 1 -tol ezen év jul. hó 12-ig terjedő idő alatt Budapesten a m. kir. államvasutak keleti pályaudvaránál, ahol mint havidíjas államvasuti pénztáros volt alkalmazva, az eladás végett kezére bízott vasúti menetjegyek eladási árából 6000 K. készpénzt több részletben jogtalanul saját czéljaira fordított. C.: E cselekmények arra való tekintettel, hogy vádlott azzal volt megbízva, hogy a reábízott személvjegyeket az utazóközönségnek eladva, az azokért bevett készpénzt szolgáltassa be és hogy a vádlott maga a reábízott dolog, a vasúti személyjegyek állagát, illetőleg az ezek egyenértéke gyanánt bevett készpénzt saját czéljaira forditotta, helyesen minősítette a Btk. 462. §-ának 1. tételében meghatározott s ezen szakasz 2. bekezdése, valamint a 484. §. szerint büntetendő hivatali sikkasztás bűntettének. (903. decz. 29. 10,541.) Btk. 465- §• Közhivatalnok megvesztegetése. 254. K. V. mint főszolgabíró és dr. R. A. mint körorvos elfogadták a 800, illetve a 600 k.-nát Sz. E. vádlottól és pedig azon tudattal, hogy utóbb nevezett tőlük ennek fejében a hivatalos minőségükben felsőbb meghagyásra teendő véleményükben a második gyógyszertár engedélyezése iránt beadott kérelem elutasítását javasolják. C.: Kétségtelen, hogy dr. R. Á'.-nak nem mint magánembernek, hanem mint közhivatalnoknak adatott a jutalom egy teljesítendő ténykedéseért s hogy Sz. E. ezt azzal a czélzattal adta, hogy a főbiró és körorvos az ő érdekeinek megfelelő jelentést tegyenek a felsőbb hatóságokhoz. E tény megállapítása után sikerrel nem panaszolhatja dr. R. .\. azt, hogy Sz. E. czélzata nem lett megállapítva, valamint azt sem, hogy a jutalom neki nem mint körorvosnak adatott. Minthogy pedig Sz. E. vádlott volt az, a ki a közhivatalnokoknak a jutalmat önkényt ajánlotta fel, tehát a kezdeményező ö volt, az a pausza, hogy vádlottársai kényszeritették a pénz átadására, figyelembe vehető sem volt.