Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 263. §. 89 bek előtti állítás ismérvét foglalja magában: a terhére megállapított rágalmazás nem a Btk. 262. §., hanem a Btk. 258. §-a szerint minősül. (1905. szept. 19. 8114. sz.) 263. §. A Btk. 263. §. alapján való felmentéshez nem elég, ha az állítás „nem bizonyult valótlannak", hanem szükséges, hogy az valónak bizonyuljon be. 232. K. I. v. azt irta a Sopronban megjelenő „Radikal" czimü lapjában, hogy K. E. asszony korcsmárosné közhasználatban levő kútja kékgáliczczal meg van mérgezve, a melyet 2 harisnyába kötve, egy asszony dobott a kútba, akiről általában tudják, hogy ellensége a korcsmárosnénak, a kit már meg is fenyegetett s a kinek tulajdonaként a harisnyákat felismerték. E körülírásból mindenki tudta, hogy az ekként meggyanúsított asszony P. S.-né, a ki férje miatt a korcsmárosnéra féltékeny volt. P. S.-né tehát, mint főmagánvádló, rágalmazás miatt bevádolta K. I. szerkesztőt, a soproni tsz. mint sajtóbiróságnál. A tsz. és a győri T. hivatkozással a Btk. 263. §. 5. pontjára, felmentették vádlottakat, mert bebizonyult, hogy K. E. kutjában tényleg volt kékgálicz s e miatt a kutat ki is kellett tisztítani, s mert ennélfogva — a győri T. szerint, — K. I. állítása nem bizonyult valótlannak. Főmagánvádló a T. ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján semmiségi panaszszal élt. C:. Mindkét alsóbirósági Ítélet a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján megsemmisíttetik; vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 258. §-ába ütköző, a 259. §. szerint minősülő rágalmazás vétségében, melyet az által követett el, hogy a Sopronban megjelenő „Radikal" cz. lapban P. S.-néről azt az állítást tette közzé, hogy őt a K. E. kútja megmérgezésének gyanúja terheli. Egyúttal köteleztetik a „Radikal" czimü lap kiadótulajdonosa, hogy jelen ítéletet indokaival együtt a lap legközelebbi számában közzétegye, mely közzététel költségeit a vádlott viseli. Indokok: A kir. ítélő tábla megállapította, hogy vádlott szerzője a bevádolt czikknek; megállapította továbbá, hogy a czikkben foglalt állitások „a sértett személyére vonatkozólag állíttattak." Helyesen mondotta ki a kir. itélő tábla, hogy az állitások tárgyilag a rágalmazás tényálladékát foglalják magukban. Vádlott felmentése, a Btk. 263. §-ára hivatkozással azért mondatott ki, mert az állitások „valótlanoknak nem bizonyultak", — amiból a kir. itélő tábla azt következteti, hogy azok valók. Ez a rendelkezés nem felel meg a törvénynek. A Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése a büntetlenséget attól teszi függővé, hogy az állítás valósága bebizonyittassék; a törvény tehát nem éri be azzal, hogy a valótlanság bebizonyítást nem nyert, hanem azt kívánja, hogy a valóság positive igazoltassék. A mi nem bizonyult valótlannak, az még nem szükségképpen való, a törvény pedig a valóság bizonyítását rój ja a vádlottra. Ezekből következik, hogy a kir. ítélőtábla valósággal azt állapi-