Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

74 Btk. 165. §. egyetértőleg cselekedtek volna, ha t. i. az őrök megdobálása az apa által azért történt, hogy a fiu az ekként megfélemlített öröktől a lovakat elvehesse: ekkor mindketten vagy tettestársak a hatóság elleni erőszakban, vagy az apa, mint bűnsegéd működött volna közre. Ily megállapítás hiányában azt kell föltenni, hogy a riu egész önállóan cselekedett s az apa csak utólag, és pedig szintén önállóan akkor keveredett a dologba, mikor ha a lovakat már elvette az őröktől. Ha azonban így áll a dolog: akkor a hatóság elleni erőszak csak az apa ellen lett volna megállapítható, mert a fiúnak az a cselekménye, hogy a lovak kötőfékét kirántotta az azokat vezető őr kezéből, nem oly erőszak vagy fenyegetés, minő a Btk. 165. és 167. §-ai szerint a hatóság elleni erőszakhoz szükséges. Ellenállás hatáskörét túllépő hatósági közeg ellen. Jogos védelem czimén fölmentés. 204. V.-takat az előző napon szerencsejáték által elkövetett kihágás miatt a rendőrök le akarták tartóztatni, ők azonban ellenszegültek s a letartóztatást meghiúsították. A nagyváradi tsz. megállapította, hogy vádlottak a hatóság elleni erőszakot elkövették, de minthogy ezt személyes szabadságuk jogos védelmében tették: e czimen őket fölmentette .A kir. ügyész a felmentés miatt felebbezést jelentett be, melyet a főügyészség is fentartott. Nagyváradi T.: Sz. I. rendőr tanúvallomása szerint M. G. és B. S. vádlottakat 1904. évi aug. 17-én az okból kellett letrtóztatni, mert előző nap ezek, valamint társai gondolata szerint megtámadták volna, ha ő D.-t, ki hamis kártyás, bekísérni akarta volna s mert M. G. és B. S. ugyancsak előző nap, tehát 1904. aug. 16-án este 10— 11 közt az utczán csavarogva, a miért hazatérésre intette, öt a tanút összeszidták. A többi rendőr-tanuk Sz. I. felszólítása után léptek közbe és jártak el, az Sz. által előadott előző napi eseményekről közvetlen tudomással nem birtak. Az itt felhozottakkal bizonyítottnak kellett elfogadni azt, hogy a vádlottak a vádbeli cselekmény idejében oly cselekményt el nem követtek, melynek alapján rendőri bekisértetésökre okot szolgáltattak volna, mert tetten nem érettek, s az előző napon esetleg elkövetett valamely rendőri kihágás miatt a rendőrök által legfeljebb csak az esetben voltak volna előállíthatók, ha eziránt jelentésükre a felsőbbség által megbízást kaptak volna. Ám ilyen rendeletre maguk a rendőr-tanuk sem hivatkoztak. Mindezek alapján tényként megállapítható, hogy a rendőrök hivatali hatáskörükön túllépve cselekedtek akkor, mikor B. S. és M. G. bekisértetését önhatalmúlag foganatba venni kívánták, s hogy ekként eljárásuk jogtalan és vádlottak föllépése a jogtalan eljárással szemben a megtámadott egyéni szabadság megvédése körül, tehát á jogos védelem határai között mozgott. Mindezek alapján, mellőzve a kir. törvényszék ítéletében tett azt a megállapítást, hogy a vádlottak a vád tárgyává tett hatóság ell eni erőszak büntették elkövették, ítéletének a hatóság elleni erő-