Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

08 Btk. 96. §. hogy a bíróság külön foglalkozzék vádlottnak mindegyik bűncselek­ményével és részletesen mérlegelje mindazon mozzanatokat, a me­lyek a büntetés sulyositására vagy enyhitésére és utóbbi esetben esetleg a minősitésnek lefokozására is befolyással birnak, a 96. és 102. §. rendelkezéséből pedig következik, hogyha a vádlottnak egy önma­gában elbírált delictum a 92. vagy 66., avagy 72. §-ai alapján, de minden esetre az anyagi igazság követelményeinek megfelelően csak pénzbüntetéssel sújtható: akkor nyilvánvalóan igazságtalanságról és törvénytelenségről panaszkodhatik a vádlott, ha több delictum consorsusa esetében az előbb jelzett cselekménye már nem pénzbün­tetéssel, hanem szabadságvesztéssel sújtatnék, még pedig világos jogszabály nélkül és pusztán az összbüntetés kiszabásának techni­kája kedvéért. Ugyanis az Ítélőbíró részére a 96. §-ban előirt azon műveletből, hogy megállapítja a vádlott által „elkövetett cselekmé­nyeket" és összehasonlítás utján kiválasztja a legsúlyosabb „bün­tetési nemet", következik, hogy a vádbeli cselekmény minősítése és az igazságos büntetési tétel meghatározása, vagy pedig fokozás ese­tében a két mozzanatnak okilagos viszonya egyenesen megkövete­lik az enyhítő és súlyosbító körülmények egyidejű mérlegelését. Ebből folyólag, ha a mérlegelés eredményekép mindannyi bűncse­lekményre csupán pénzbüntetés, vagy csak egy szabadságvesztési büntetés és a többi bűncselekményre pénzbüntetés lesz kimondandó, akkor a Btk. 96. §-a, miután az annak alapját alkotó több szabad­ságvesztési büntetéssel büntetendő bűncselekmények concurrenczi­ája már nincs meg, nem alkalmazható, hanem a büntetés a bűncse­lekményre vonatkozó törvényhelyek, a 92. §. és 102. §. alapján sza­bandó ki. (1905. márcz. 22. 1887/8. sz.) C.: hh. A mi a közvédőnek, közvádlónak és a vádlottaknak a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panaszukat illeti, azokat, mint alaptalanokat a Bp. 437. §. 4. bekezdéséhez képest elutasítani kellett, és pedig a közvádló által bejelentett semmiségi panaszt azért, mert a kir. T. ítéletének indokolásában foglalt és a kir. C. által is elfoga­dott fejtegetések szerint ebben az esetben az összbüntetésnek helye nem lehet. (1905. okt. 17. 8836. sz.) Hatóság elleni erőszak (165. §.) és halált okozó testi sértés 306. §.) anyagi halmazat. 190. A v. néhai K. T.-t szándékosan oly súlyosan bántalmazta, hogy a megsértett halála következett be, ezenfelül pedig K. T. sze­mélyében felesketett erdőőrt, tehát hatósági közeget, hivatalos eljá­rása alatt bántalmazott tettlegesen. C.: Minthogy vádlott nemcsak a Btk. 301. és 306. §§-ai alá eső, hanem a Btk. 165. §-ába ütköző büntettet is elkövette, mely cselek­mények mindegyike külön büntetendő és a másiktól elkülöníthető törvénysértést képez: az esküdtbíróság az anyagi halmazat megálla­pításával a büntető törvényt nem alkalmazta tévesen. (1905. auguszt. 2. 7134. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents