Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

232 Eljegyzés. 574. Habár a házassági törvény 3. §-a szerint az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek a kötendő házasság czéljából tett kiadások erejéig tartozik kártéritéssel, azon törvényszakasz egyéb, a jegyes által okozott s az általános jogszabályok szerinti elbírálás alá eső károk megtéritése iránti igények érvényesitését ki nem zárja. A kir. törvényszék: Felperes keresetében előadja, hogy alperes vele 1899. márczius hó első napjaiban megismerkedvén, rövid időre rá kezét megkérte, minek már folyományaként köztük az eljegyzés megtörtént, sőt a D) alatti tanúsága szerint később 1901. márczius 25-én mindketten az aranyosmaróthi anyakönyvi hivatalban is megjelenvén, itt egybekelési szándékukat bejelentették. Alperes azonban az egybekelést folyton halogatta, mig végre 1902. deczember havában felperessel a viszonyt felbontotta a nélkül, hogy felperes erre a legcsekélyebb okot szolgáltatta és azután alperes más nővel kelt egybe. Az eljegyzés idejében alperes semmi szín alatt nem akarta megengedni, hogy felperesnő, a ki az A) alatti tanúsága szerint okleveles gyermekkertésznő, mint nevelőnő, illetve tanitónő állásban maradjon s állásba lépjen, miért felperesnő kénytelen volt az ismeretségük elején 1899. április havában dr. P. Á. bazini kir. aljárásbirónál elfoglalt nevelőnoi állásával hat hét múlva felhagyni s midőn a viszonyuk folyamán 1901. évi deczember havában ismét mint tanitónő özv. H. Á. pozsonyi lakosnál állásba lépett, újból ellenezte alperes, hogy az állásában megmaradjon ugy, hogy ezzel 2 hónap után felhagyni kényszerült. Az által tehát, hogy az eljegyzés közel 4 évi időtartama alatt, keresményétől elesett, felperes tetemes kárt szenvedett, stb. A mi alperesnek az 1894. évi XXXI. t.-czikk 3. §-ára alapított kifogását illeti, ezt a bíróság nem osztja, mert azon törvényszakász, egyéb a jegyes által okozott s az általános jogszabályok szerinti elbirálás alá eső károk megtéritése iránti igények érvényesitését ki nem zárja. Mert ha való az, hogy felperes az alperes kívánságára hagyta el nevelőnői és tanítónői állását s ilyet az alperes kívánságára nem vállalt, ha továbbá való az, hogy felperes ennek folytán vagyoni hátrányt szenvedett, ugy tekintve, hogy kétségtelen, miként felperesnő a kötendő házasság reménye okozta lelki kényszer behatása alatt tett eleget a kívánságnak, illetve hagyott fel keresetével, a felperes vagyoni hátránya okozójának csakis alperes tekintendő s mint ilyen a házassági Ígéretének ok nélküli megszegése esetén a kárt ő tartozik megtéríteni. A kir. tábla: Az 1894. évi XXXI. t.-cz. 3. §-a szerint az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek csak a kötendő házasság czéljából tett kiadások erejéig tartozik kártéritéssel. A megtérítendő kiadások alatt azok a kiadások értendők, a melyek az eljegyzés következtében szükségképp és valósággal felmerültek, nem pedig olyan kiadások, a melyek mint elvont haszon jelentkeznek. Felperes nem a kötendő házasság reményében tett kiadásoknak a megtérítését követeli az alperestől, hanem elvont hasznot kö-