Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Házassági törvény. 227 mint a ténykérdés keretébe tartozó, felülvizsgálat tárgyává sikerrel nem tehető, mivel az nem valamely jogszabály-megsértéssel lett megállapítva. (Curia 1905 május 6. G. 4.) 552. A házassági törvény 91. §-ban foglalt jogszabályok az ideiglenes tartásra nem alkalmazhatók. A mi alperesnek azt a panaszát illeti, hogy a felebbezési bíróság a már megítélt tartásdíj fölmentésének kérdésében az 1894: XXXI. t.-czikk 91. §-ának rendelkezéseit megsértette, ez azért alaptalan, mert az ideiglenes nötartást, az 1894: XXXI. t.-czikk 102. §-ának esetét kivéve, mely a jelen ügyben fenn nem forog, nem az idézett törvényczikk, hanem a törvényes birói gyakorlat szabályozza és minthogy e szerint a férjétől jogosan különélő nőt a férj vagyoni viszonyainak figyelembevételé mellett a szükséges tartás feltétlenül megilleti, e tekintetben az 1894: XXXI. t.-czikk 91. §-ában a már előzően kiszabott tartás fölemelésére vonatkozóan foglalt elvek sem nyerhetnek alkalmazást. (Curia 1905 június 25. G. 200.) 553. A férjnek az a ténye, mely szerint a kórházi és fuvarköltség kifizetését megtagadta, nem tekinthető olyan sérelmesnek, hogy e miatt a nőnek jogos oka volt volna a házastársi együttélés megszakítására, s igy a nő nem követelhet ideiglenes nőtartási dijat. (Curia 1905 június 3. I. G. 17/1905. sz. a.) 554. A nőnek az a magatartása, mely szerint férje ellen, a ki már előzően idegbetegsége miatt elmegyógyintézetben volt ápolás alatt, , állítólagos vesszaesése miatt újból gondnokság alá helyezési eljáiást tett folyamatba, nem tekinthető olyan sérelmesnek, hogy e miatt a nő ideiglenes tartásra érdemetlenné vált volna. (Curia 1905 márczius 17. G. 34.) 555. Az egyik házastársnak a házassági bontó perben tett azon nyilatkozatát, hogy a vagyoni viszonyokat rendezte s ezeknek tárgyalásától, valamint a másik házastársnak marasztalásától eláll, csak az az értelem tulajdonitható, hogy ezen vagyoni igényeket a bontó perben elbírálás tárgyává tenni nem kívánja, minélfogva ez a kijelentés perletételnek nem minősíthető. — Az 1894: XXXI. t.-cz. 89. §. 2. bekezdésének rendelkezése minden, az 1894: XXXI. t.-cz. hatályba lépte után, annak alapján eldöntendő bontó perre kiterjed. A k i r. Curia: Helyesen jelentette ki a kir. tábla 2114/1904. sz. ítéletében azt, hogy L. T. perujitási keresete uj keresetnek tekintendő, melyet ily minőségben birált el, mert a dr. S. A. jelen perbeli alperes által neje L. T. mostani felperes ellen lefolytatott házassági bontó perben, az utóbbinak a 22,829/1902. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt az a nyilatkozata, hogy a vagyoni viszonyokat rendezte s ezeknek tárgyalásától, valamint alperesnek marasztalásától eláll, csak az az értelem tulajdonitható, hogy ezen vagyonjogi 15*