Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

16 Közig', bíróság általános közig, osztályának határozatai. annak helyes értelmét a törvényhatósági bizottsági tagságról szóló fejezet egyéb rendelkezéseivel összevetve kell megállapítani. — Ekkép pedig tekintve, hogy a törvény említett fejezete a választhatóságot sehol sem teszi függővé az összeírásba történt felvételtől; tekintve, hogy nem is rendelkezik akkép, hogy az összes választók összeirandók, hanem 32. §-ában azt rendeli, hogy csak az összeiró küldöttség előtt jelentkező választók írassanak össze; tekintve, hogy az ekkép jelentkező választók összeírása alapján készült névjegyzéknek rendeltetése a 44. §-ból kitetszően csak az, hogy a szavazásra bocsátandók nyilvántartassanak, mig az 1200 legtöbb adót fizető névjegyzéke az illetők választhatósága szempontjából állítandó össze és igazítandó ki; tekintve végül, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítása és évenkénti kiigazítása alapjául a 36. §. a választók összeírását nem jelöli meg: nincs törvényes alap arra, hogy a 36. §-ban emiitett választók alatt csakis azon választók értessenek, a kik a szavazásra bocsáthatás végett jelentkezettek összeírásába felvétettek. (2878/1904.) 45. §-hoz. 34. A közigazgatási bizottság által községi óvónői választásra elnöki minőségben kiküldött főszolgabíró ezért a kiszállásért útiköltséget és napidijat nem számithat fel. (5175/1904. K. szám.) 35. Ha a járási orvos mint a törvényhatóság közegészségügyi szakközege a fürdők feletti törvényes felügyeletet gyakorolja, ezen eljárás a közérdekű hivatalos kiküldetés jellegével bir, a mely után az utiáltalánynyal ellátott járási orvos a vármegyei ügyviteli szabályok 25. §-a értelmében kiszállási költségeket sem a törvényhatósági pénztár, sem magánfél terhére fel nem számithat. (239/1905. K. sz.) 36. Katonai és törvényhatósági szolgálati időnek nyugdíjazás szempontjából való beszámításra nézve viszonosság nem forogván fenn, a katonai szolgálat a törvényhatósági tisztviselő nyugdíjazásánál be nem számitható. Közigazgatási bíróság: Igaz ugyan, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. t.-cz. 8. §-a szerint az e törvény 1. és 2. §-ában megjelölt hivatalokon és állomásokon töltött szolgálati idővel egyenlőnek tekintendő és azon ideig, mig a viszonosság fennáll, beszámítandó azon szolgálati idő, a melyet valaki a hadseregnél tényleges minőségben töltött; ez a rendelkezés azonban kizárólag az állami alkalmazottaknyugdíjigénye szempontjából irányadó és itt is a viszonosságon alapul; tehát nem vezethet arra, hogy a hadseregnél töltött szolgálat az idézett nyugdijszabályban említett magyar királyi államszolgálat fogalma alá vonassék. — A mi pedig a hadsereg és a törvényhatóság között való viszonosság kérdését illeti: a hadsereg egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875. évi LI. t.-cz. 8. §-a szerint, szolgálati idő gyanánt a nyugdíj kiszabásánál a polgári állam, avagy ezzel