Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

i66 Bp. 383. §. II. a) és 383. §. III. 2. a) p. igának megfeklőleg csak az eljárás folyamán felmerült bizonyítékokat, az azokból megállapított tényeket és az ezekből levont jogi következtetéseket tartalmazza. (1905. máj. 18. 955. sz.) Bp. 383- §• II. a). A kit az itélet marasztal, jogosult perorvoslattal élni. 401. C.: A C. a kiadó czégnek, mely a közzétételre köteleztetett, a perorvoslatra való jogosultságát megállapította. Habár ugyanis a Bp 383. §. II. a) p. és 430. §-a csak vádlottról szólanak, a czég pedig vád alá helyezve nem volt s ellene főtárgyalás nem rendeltetett el, mégis, minthogy a Bp. a „vádlott" kifejezést a 13. §. meghatározásától eltérőleg azokra is alkalmazza, kikre nézve felmentő vagy elitélő határozat hozatott (327. §. 1. bekezdésének 4. pontja), az esküdtbiróság ítélete pedig a czég ellen marasztaló intézkedést tartalmaz : a marasztaltnak a semmiségi panasz használatára való jogosultságát megállapítani kellett, mert csak igy van biztositva a Bp. 384. §. 11. pontjában foglalt, az eljárás egyik legfontosabb mozzanatai érdeklő semmiségi oknak érvényesithetése. (1905. jan. 12. 328.) Bp. 383. §. III. 2. a) p. Midőn a kir. ügyész az ujrafelvétel folyamán is, habár enyhébb minősítés alá eső cselekményre nézve (hivatali vétség helyett becsületsértés) föntartja a vádat: a sértett mint pótmagánvádló nem járhat el. Az általa e minőségben bejelentett perorvoslat tehát, mint a törvényben kizárt, visszautasítandó. 402. [fj. Sz. I. ama panasza folytán, h. őt K. Gy. a mohácsi mezőrendőrök őrmestere arczul ütötte s eképpen tettleg bántalmazta, a büntető eljárás levezettetvén, a nevezett vádlott a Btk. 473. §-ába ütköző, hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondatott ki. K. Gy. vádlott ujrafelvétel iránti kérelmet terjesztvén elő, a kir. törvényszék ujabb Ítéletében a kir. ügyészi indítvány elfogadásával azt állapította meg, hogy a vádlott nem tekinthető oly közhivatalnoknak vagy hatósági közegnek, a ki a Btk. 473. §-a keretébe vont hivatali vétség elkövetésével volna terhelhető és Ív. Gy. a Btk. 261. §-a alapján csak tettleges becsületsértés vétségében mondotta ki bűnösnek. Pécsi T.: Nyilvánvaló mindezekből, hogy ifj. Sz. I. a "személye ellen elkövetett jogtalan cselekmény tekintetében teljes elégtételt nyervén, annál kevésbé volt jogosítva a vád képviseletét pótmagánvádlói minőségben átvenni, mert hisz a vádat a kir. ügyész az ujrafelvétel folyamán sem ejtette el, hanem csak a minősítés tekintetében változtatta meg: a Bp. 383. §. III. 2. a) értelmében pedig sértetti minőségben sem bír jogosultsággal arra, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó itélet ellen a vádlott terhére felebbezéssel vihessen. A Bp. 422. §-a rendelkezésénél fogva tehát a Bp. 401. §. 3. pontja értelmében a 389. §. alapján az ifj. Sz. I. által bejelentett, a