Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 418. §. 131 tel helyesen állapította meg, hogy az üzlet a kisipar körét meghaladta, s e mellett tényként azt is megállapította, hogy a bukott szenvedő állapota a cselekvő állapotot 12.667 K.-val meghaladja, a csődhitelezők megkárosodása tehát fenforog; továbbá meg van állapítva, hogy a bukott czég nem vezetett a törvénynek megfelelő kereskedelmi könyveket, a mennyiben üzleti könyvei olyan hiányosak, hogy azokból a czégnek cselekvő és szenvedő állapota és az üzlet menete sem volt kideríthető, s a cselekvő és szenvedő vagyoni állapotról évenkint rendes mérleg nem készíttetett; s minthogy a törvénynek megfelelő kereskedelmi könyvek vezetéséről és évi rendes mérleg készítéséről a bukott czég tagjai tartoznak gondoskodni, R. K. és R. T. vádlottak azonban erről nem gondoskodtak és ezen mulasztásuk a Btk. 416. §-ának 2., 3. pontjaiban meghatározott vétkes bukás tényálladékát állapítja meg: az alsóbiróságok a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták, midőn vádlottakat a Btk. 416. §-ának 2. és 3. pontja alapján ellenök emelt vád alól felmentették s ez a felmentés a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjába ütközik, mihez képest a kir. főügyésznek e miatt bejelentett semmiségi panasza törvényes alappal bír. R. Gy. vádlott a bukott czég üzletét önállóan vezette, azonban ennek daczára a törvénynek megfelelő kereskedelmi könyveket nem vezetett és évi rendes mérleget nem készített, másrészt pedig, noha még mielőtt a czég tulajdonosai csődöt kértek volna, már félévvel előbb a czég fizetésképtelenségéről tudomással bírt, mégis a csődkérvény beadását nem sürgette s ezáltal alkalmat szolgáltatott arra, hogy több hitelező a bukott közadós vagyonára zálogjogot nyerjen. Minthogy pedig R. Gy. vádlott nem volt tagja a bukott czégnek, s ez okból a vétkes bukás tettesének nem tekinthető, de mint az üzlet vezetője jelzett mulasztásaival a Btk. 416. §-ának 2., 3., 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének elkövetését előmozdította, annálfogva ez a vádlott e vétségben csupán mint bűnsegéd, nem pedig tettesként bűnös, az ítéleti rendelkezés tehát, mely szerint R. Gy. vádlott, mint tettes, mondatott ki a vétkes bukás vétségében vétkesnek, a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt semmiségi okot képez s a kir. főügyésznek e miatt bejelentett semmiségi panasza szintén alapos. (1905. márcz. 30. 2981. szám.) Btk. 418. §. Másnak eladott zab közé rostaalj, polyva és szemét keverése: idegen ingó vagyon rongálása. 326. V. az általa eladott, de ideiglenesen birtokában maradt zab közé rostaaljat és pelyvát és szemetet kevert, miáltal a vevőnek 1400 K kárt okozott. A vevő csalás miatt tett feljelentést s a vádat mindvégig föntartotta; az alsófoku bíróságok azonban vagyonrongálást állapítottak meg. C.: Főmagánvádló a kir. törvényszék mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a Bp. 556. §-ának utolsó bekezdése alapján azon *9