Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 403- §• i- p127 részt vett, következően, hogy az elévülés folyása nem a váltókereset beadásától, hanem az általa elkövetett utolsó cselekménytől, a mely a hamisítvány előálitásával összeesik és 1893. helyesen 1894. évre vezetendő vissza, figyelembe vehető nem lévén: a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott s a büntető eljárás megindítását kizáró ok 1. W. vádlottra vonatkozóan sem forog fenn. (1905. jun. 27. 6268.) A magánokirathamisitás viszonya a csaláshoz. 317. C.: Minthogy v.-nak az a tette, hogy a K. I. nevére kiállított s megsemmisítési eljárás alatt álló postatakarékpénztári könyv tulajdonosának adván ki magát, a könyvre a postatakarékpénztártól 20 koronát felvett és azt K. nevén nyugtatta, megtévesztés volt ugyan, de ravasz fondorlatnak nem tekinthető, mert az illető tisztviselő a rendelkezésére állott iratok megtekintése utján nyomban meggyőződhetett volna, hogy az illető könyvre nézve megsemmisítési eljárás van folyamatban, s minthogy a megtévesztés szükséges alkateleme a magánokirathamisitásnak, mely nem egyéb, mint valótlan ténynek való gyanánt feltüntetése, de nem azonos a ravasz fondorlattal, mely a valóságnak mesterséges elhomályositásában áll: e szerint v. cselekvése nélkülözi a Btk. 379. §-ának egyik tényelemét, ellenben az a ténykedése, hogy a pénz átvételéről szóló nyugtára jogtalanul a K. I. nevét irta s ezt az okiratot arra használta, hogy a K. és a postatakarékpénztár közötti jogviszonv megváltozását tanúsítsa, a Btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitás összes ismérveit kimeríti. (1905. márcz. 23. 2798. sz.) 403.. §. 1. p. Váltóhamisítás bevégzése és kísérlete. 318. A váltókon levő elfogadói névaláírások nem az elfogadóként megjelölt személyektől származtak, hanem azokat a névaláírásokat maga v. az elfogadók gyanánt szereplő személyek beleegyezése nélkül irta reá a váltókra, ezen hamis váltókat vádlott részben leszámitoltatta, részben leszámitoltatni megkísértette, utóbbi esetekben a leszámitoltatás azért nem sikerülvén, mert a fölmutatott váltók gyanúsaknak tűntek föl s agnoscálás után hamisaknak bizonyultak. C.: Ezekben a cselekményekben a Btk. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pont szerint minősülő magánokirathamisitásoknak, illetőleg azok kísérletének tényálladéka benfoglaltatik. Minthogy pedig a hamisaknak megállapított váltók mindegyike 4000 koronát meghaladó összegre volt kiállítva, azoknak meghamisítása, tekintettel a váltókötelezettség értékére, a Btk. 403. §-ának 4. pontja alá is esik. (1905. április 26. 3989. sz.) A már érvényesített váltónak e minőségét nem érinti az, hogy ezt követőleg zálogjog előjegyeztetésére használtatott. 319. C.: Az a tény, h. T. M. az eredetileg 5 frt 50 krról kiállított T. által elfogadott váltón az összeget megállapodás ellenére 50 frt