Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

120 Btk. 386. §. házta oly időben, mikor ellene egyik hitelezője javára már marasz­taló Ítélet hozatott és biztosítási végrehajtás rendeltetett el. Marosvásárhelyi T.: E cselekmény a Btk. 386. §. tény­álladékét megállapítja. Teljesen közömbös a különben bizonyított­nak elfogadható azon tény, hogy vádlott az eladásból nyert pénzt legnagyobb részben más hitelezőinek a kielégítésére fordította, mert tény az, hogy vádlott ama hitelezője elől, kinek biztosítási végre­hajtási joga már megnyílt, s ki e jogát már igénybe is vette, a biz­tosítási, végrehajtási és illetve annak idején kielégítésre is szolgáló alapot elvonta. Úgyszintén teljesen közömbös az is, hogy vádlott jogtalan vagyoni haszonra irányuló czélzattal vagy a nélkül csele­kedett, és hogy a károsítás tényleg bekövetkezett-e vagy nem, mi­után a vádbeli cselekmény súlypontja a csupán a megkárositási szán­dékból elkövetett végrehajtási alapnak sértett előli elvonásán fek­szik. Nyilvánvaló tehát, hogy vádlott a Btk. 386. §-ában irt büntet­tet valósággal elkövette. Ámde bűntett a Btk. 390. §-a értelmében csakis a sértett indít­ványára, tehát magáninditványra üldözhető. Tény az, hogy sértett a megkísérelt ingósági biztosítási végrehajtás sikertelenségéről a képviselője kezéhez 1902. július 30-án kézbesített végzés által, az ingatlanra vonatkozó biztosítási végrehajtás sikertelenségéről pedig a képviselője kezéhez 1903. május 23-án kézbesített tlkvi megtagadó végzés által oly időben értesült, mely értesülés napjától, az 1903. ápril 29-én iktatott bűnvádi feljelentés beadása napjáig, az előirt 3 hónapnál több idő telt el. E tekintetben teljesen közömbös az, hogy sértettnek, illetve képviselőjének a Curia felülvizsgálati bíróságnak a vádlott felülvizsgálati kérését elutasító végzése csakis 1903. már­czius 9-én lett kézbesítve, és így arról, hogy valósággal károsodva van, csak azon a napon értesült, mert á vádbeli bűntett tényálladé­kához nem tartozván a kár valóságos bekövetkezése, a felülvizsgá­latot elutasító végzésnek és illetve kézbesítésének, a végrehajtási alapnak megtörtént elvonására vonatkozó tudomással összefüggés­ben nem áll, arra befolyása nincsen és nem is lehet. Fenforgó esetben tehát sértett magáninditványa elkésett. (1904. jul. 5. 1173.) C.: A semmiségi panaszok elutasitandók voltak. (1905. febr. 22. 1575. szám.) A 386. §. tényálladéka ki van zárva, ha a cselekmény folytán a hite­lező nem károsodhatik. 304. A védelem azt a sérelmet panaszolja, h. a vád alapjául szol­gáló tettben a Btk. 386. §-ába ütköző csalás tényálladéka megálla­pittatott a nélkül, hogy abban károsításra irányzott szándék foglal­tatnék és abból a sértettre, miután az ingatlan tul volt terhelve, kár báramolhatott volna. C.: Minthogy az ítéletekben nem foglaltatik annak megállapí­tása, vájjon a panaszolt elidegenítéskor az ennek tárgyát képező ingatlan a telekkönyvi kivonat B) 3. alatt kitüntetett vételárnál töb­bet ért vagy sem? a C) 1. alatti tehertétel fennállott-e és minő mérv­ben? ehhez képest nem tudható, hogy a sértett javára már folyamat-

Next

/
Thumbnails
Contents