Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bek. 379- §• 117 fondorlattal panaszost tévedésbe ejtette és tartotta és ez által neki 1400 K-t meghaladó kárt okozott. C: A vád álláspontja téves, mert a v.-nak eljárása bizonyítása esetében sem képezne ravasz fondorlatot, mert a zabnak kevert minőségét egyszerű megtekintésre bárki azonnal felismerhette, egyébként pedig" nincs is bizonyítva, hogy a rostaaljnak zabbal történt összekeverése az ő ténykedése folytán történt, a semmiségi panasz tárgytalan. (1905. máj. 31. 5340. sz.) Áru megrendelése nagyobb kereskedést és hitelképességet feltüntető levélpapiroson. 297. V. kisebb forgalmú szatócs üzlettel birt, mely azonban az ellene vezetett végrehajtás folytán bírói zár alá vétetett, más vagyonnal pedig nem rendelkezett és igy teljesen fizetésképtelen állapotban volt; mindezek daczára 60 tekercs kátránypapirt rendelt S. czé^től és pedig oly czégnyomatu levélpapiroson, mely alkalmas volt annak a hitnek felébresztésére, hogy vádlottnak nagyobb kereskedése van. E megrendelésre sértett 30 tekercs kátránypapirt 126 K értékben vádlottnak meg is küldött, vádlott ezt az árut eladta, a vételárt magának megtartotta. A tsz. marasztaló, a T. felmentő Ítéletet hozott. C.: Vádlott e tényében kétségtelenül ravasz fondorlat foglaltatik, melylyel vádlott S. L-t hitelképessége, megbízhatósága s általában vagyoni és üzleti viszonyai tekintetében tévedésbe ejtette azon czélból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, miáltal S.-nek vagyoni kárt okozott. Minthogy ezek szerint a vádlott terhére megállapított vádbeli tett a Btk. 379. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékát kimeríti, a kir. tábla felmentő ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában megjelölt semmiségi ok miatt megsemmisíteni s az elsőbirósági ítélet hatályának visszaállításával a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. (1905. jun. 7. 5575.) Váltói kötelezettség elvállalása magában véve még nem vagyoni kár, melynek fenforgása a csalás tényálladékához szükséges. 298. T. J. közs. jegyző N. S. községi lakost, kinek fia, mint családfentartó, póttartalékba helyeztetett, magához hivatta s tőle 200 koronát kért azzal, hogy a mennyiben neki ez összeget ki nem fizeti, a fiára vonatkozó iratokat nem adja ki. N. S. attól tartva, hogy fia katonai szolgálatra behivatik, ha a jegyző kivánatát nem teljesiti, ennek kívánságára, miután készpénze nem volt, egy 200 koronáról kiállított váltót írt alá, a melyet T. j. saját kibocsátói aláírásával ellátva, a takarékpénztárnál leszámítolt. T. J. e váltót két ízben, mindannyiszor N. S. aláírásával meghosszabbította; az utolsó lejáratkor azonban kifizette és megsemmisítette. N. S. ezt követőleg csalás miatt tett feljelentést T. J. ellen. C.: A Btk. 379. §-a szerint meghatározott csalás lényeges tényálladéki eleme az ,hogy a cselekvő alany, t. i. a csaló a csalás szenvedő alanyának, t. i. a megcsaltnak „vagyoni kárt okoz." Ámde valamely fizetési kötelezettség, ha az ezt elvállalónak vagyonát követ-