Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

60 KÖTELMI JOG. Tiltottcselek-a kisk0ru alperesek anyja a B) alatti egyezséget a tábla által^ heB\?üa n mlyesen ismertetett feltételek kikötése mellett nemi közös apával, érvényesít-m^anem annak életében egyik várományos örökösével kötötte meg, hetö kötél- s ekként a B) alatti okiratba foglalt jogügylet nem a lemondás, mek. hanem a két várományos örökösnek a közös apa utáni örökségről Várományo- kötött szerződés fogalma alá esik. Az ilyen, vagyis az a szerzősok megálla-^ a melyl|yell a várományos örökösök egymásközti podása a öröklési igényeiket még az örökhagyó életében, tejövendöbeli hát az örökség.megnyílta előtti időben szabályozörökségröl. zák, sem tiltó jogszabályba, sem a jó erkölcsökbe nem ütközvén, a B) alatti egyezség érvényességét az a körülmény, hogy az még a közös apa életében köttetett, nemi érinti. De nem szüntette meg az egyezségnek kötelező erejét az a körülmény sem, hogy a kiskorú alperesek anyja még az örökhagyó — közös apa — előtt halt el, mert a kiskorú alperesek id. Cs. A. hagyatékában csupán anyjuk jogán örökölhetnek, minélfogva az anyjuk által kötött B) alatti egyezség reájuk nézve feltétlenül kötelező. Ehhez képest a rendelkező rész szerinti Ítélet volt hozandó (904. jun. 22. 5879/903.). Jözsde^.ár' 21073. C ur ia: A peres felek előadásainak, továbbá a 2. és K) különbözeti a< csa^0jt számlák, valamint a D) a. csatolt elismervény tartalmának ugye - egybevetéséből kétségtelen, hogy alperes a kereseti váltót a közte és felperes között létrejött tőzsdeügyletekből felperes javára felmerült árkülömbözeti követelés kiegyenlítésére adta a felperesnek. A pernek most felsorolt adataiból kitűnik az is, hogy alperes a felperessel 1900. május 14-től július 12-ig terjedő időközben 10,000 majd ismét ujabb 5000 és végül felperes előadása szerint ujabb 5000 q búzának a budapesti tőzsdén határidőre való vétele, illetve eladása iránt szerződött és hogy ezek az ügyletek nem tényleges szállítással, hanem az árkülönbözetek elszámolásával nyertek lebonyolítást. Abból a nem vitás tényből, hogy alperes sem nemi kereskedő, sem nem gabonát termelő földbirtokos, hanem ügyvéd és ekként alperes foglalkozásánál fogva egyáltalán nem tekinthető valószínűnek és indokoltnak az, hogy alperes az ügyletek tárgyát képező tetemes mennyiségű búzára nézve nem is teljesen 2 havi időtartamon belül a tényleges átvételt, illetve átadást czélzó ügyleteket akart volna vele kötni; végül ezekkel kapcsolatban abból, hogy a 3. 7. a. számla szerint a peres felek már korábban is kötöttek hasonló ügyleteket és azokat hasonló módon bonyolították le, a 4. •/• a. levél szerint pedig felperes 1900. július 16-án a «függő engagement» fedezésére tetemes összegű (15,000 kor.) készpénz-fedezetet követelt az alperestől és ennek meg nem küldése miatt a tőzsdén kényszereladással bonyolította le az ügyleteket, amiben az alperes az ebből eredő követelés tekintetében a D. a. okirat szerint történt kiegyezés és a kereseti váltónak felperes részére elfogadása által megnyugodott, a kir. Curia a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében megállapította azt, hogy azok az ügyletek, amelyekből eredő követelés kiegyenlítésére a kereseti váltó adatott, pusztán az árkülönbözetre irányuló fogadásszerű s igy bíróság előtt nem érvényesíthető tőzsdeügyletek voltak; az alperes részéről erre alapított kifogás érvényesítését pedig nem zárja ki az, hogy alperes az emiitett ügyletekből felperes javára származott árkülönbözeti követelést elismerte és annak kiegyenlítésére váltót adott, mert az elismerés és a váltó adása az annak alapjául szolgáló követelés jogi természetét meg nem változtatja és mert