Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

790 RÁGALMAZÁS. BECSÜLETSÉRTÉS. Rágalmazás. Viszont a pofonütéssel való fenyegetés már nem egyszerűen Becsületsér-gértő kifejezés, hanem meggyalázó jellegű, s mint ilyen a Btk 261. tés- §-ába ütköző becsületsértés ismérveit látszik magában foglalni. Pofonütéssel Ezek alapján figyelemmel az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 18. S-a fenyegetés, g. pontjának rendelkezésére, valamint ugyan-zen § 4. pontjának és a 19. §. 1. pontjának egybevetett értelmére, a hatáskör kérdésében a fenti értelemben kellett dönteni. IV. Az életbiztonság, az egészség és testi épség ellen elkövetett cselekmények. A.) Testi sértés. Verekedés. 457. Testi sértés. Uszított kutya által okozott könnyű testi sértés és Verekedés, ruha elszakítása miatt indított ügy elbirálása — a maUszitottkiityagéLnvéid visszavonása daezára — a kir. bírósághoz tartozik. által okozott A magánvád visszavonása sem a büntetendő cselektesti sértés. mény minőségét, sem ezen alapulólag a törvény által meghatározott hatáskört meg nem változtatja, s annak: perjogi hatálya nem a hatáskör megállapításánál, hanem az ügy érdemi elbiráiásánál veendő figyelembe. A Kbtk. 122. §-ának értelmezése. (1S00. évi augusztus 19-án 49,377/1900. I. M. sz- lg. K- IX. 493.) 458. Hatáskör megállapítása nem uszított kutya harapákutya^által s^ból származott testi sértés miatt folyamatba tett ügyben, okozott testi Kbtk 122 §-a sérülés. (1903. évi január 28-án 2777/1903. I. M. sz.) A kir. ministerium aD. Gy. ellen testi épség elleni kihágás miatt folyamatba tett ügyben a m.-i kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1903. évi január hó 28-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokolás: D. Gy. m.-i lakos az eljárás eddigi adataiból kitünőleg azzal terhelhető, hogy szájkosárral el nem látott kutyája, a m.-i vasúti állomásnál J. J. s.-i lakost megharapta s ez által az utóbbinak nyolcz nap alatt gyógyuló testi sértést okozott. A m.-i járás főszolgabírója J. J. feljelentésére az ügyet tárgyalván, 1902. évi október hó 28-án 233. sz. a. hozott határozatával illetékességét leszállította s az 1878. évi V. t.-cz. 301. §-ára való hivatkozással az iratokat a m.-i kir. járásbírósághoz tette át. A m.-i kir. járásbíróság 1902. évi november hó 8-án 1902. B. 482/1. sz. a. hozott végzésével hatáskörét szintén nem állapította meg, kifejtvén, hogy a sértés okozása körül D. Gy.-t szándékosság nem terheli, a könnyű testi sértés vétségének tényálladéka tehát nem állapitható meg, a gondatlanságból okozott testi sértés pedig csak akkor büntethető, ha a sértés gyógytartama nyolcz napot felülhalad