Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

MINISZTERTANÁCSI HATÁROZATOK. 757 Indokolás: K. T. m.-i községi esküdt 1901. november hóRáSaLmazfs11-én a körjegyzővel adó végrehajtási ügyekben járt el és e közben BecsuletserK. F. sértegette ; majd midőn K. T. a községházára visszatért, ezt K. " . F. megtámadta, többször arczul köpte, istenét, apját, anyját szidta s Arczul ütes. erővei ki akarta dobni a községházából, a miben azonban a jelenvoltak megakadályozták. A r.-i főszolgabíró a hozzá a körjegyző által tett feljelentés alapján a panaszt tárgyalván, 1902. márczius hó 14-én 2157. sz. kelt ítéletével K. F.-et a Kbtk. 46. §-a alá eső hatóság elleni kihágás miatt 5 korona pénzbüntetésre ítélte. Ezt az ítéletet a panaszos fölebbezése alapján K.-Sz. vármegye alispánja felülvizsgálván 1902. július hó 16-án 636. sz. a. kelt ítéletével megsemmisítette s az iratokat a Btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének megtorlása végett az illetékes kir. ügyészséghez áttenni rendelte ; mert panaszlott azzal van vádolva, hogy panaszossal együtt, ki községi esküdt! minőségben a nála foganatosított végrehajtásnál segédkezett, a községházára visszatérve, ott a községi esküdtet szidalmazás közben ruhájánál megragadta és ki akarta lökni, vagyis hivatalos eljárása alatt tettleg bántalmazta. A L-i kir. ügyész Cs. J. községi bíró és K. T. sértett bírósági meghallgatását foganatosíttatván, ezek vallomása szerint a községházán történtek idején a sértett hivatalos funkcziót már nem végzett. A L-i kir. törvényszék a kir. ügyészség indítványára az 1902. deczember hó 27-én 5880. sz. a. kelt végzéssel kimondta, hogy a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekmény fenn nem forog és az iratokat az alispáni hivatalhoz áttette, mert a megejtett nyomozás adataiból, jelesen pedig K. T. községi esküdt vallomásából kitünőleg ez utóbb: akkor, midőn a gyanúsított vele szemben a panaszolt cselekményeket elkövette, már hivatalos eljárásban nem volt, ebből kifolyólag pedig gyanúsított cselekményéből a hatóság elleni erőszak bűntettének egyik lényeges ismérve hiányozván, az ügy a kir. törvényszék hatáskörébe tartozónak nem mutatkozik. Ennek az ügynek elbírálását a kir. bíróság hatáskörébe kellett utalni. mert a sértett községi esküdt akkor, a midőn vele szemben K. F. a vádbeli cselekményt elkövette, saját előadása szerint nem volt hivatalos eljárásban, tehát a Kbtk. 46. §-a alapján K. F. ellen eljárni nem lehet. Nem állapitható ugyan meg a Btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette sem, mert a feljelentett a községi esküdtet a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak vagy veszélyes fenyegetés által nem akadályozta, valamely intézkedésre nem kényszeritette és hivatalos eljárása alatt tettleg nem bántalmazta. A jelen esetben a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége látszik azonban megállapíthatónak, mert a vádbeli cselekménynyel K. F. a K. T. sértett irányában meggyalázó cselekményt követett el. A becsületsértés vétségének elbírálását pedig az 1897. évi 34. t.-cz, 18. §. 6-ik pontja a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalja. A kir. járásbíróságnak feladata az ügy érdeméhez tartozó azt a kérdést megvizsgálni és elbírálni, hogy a körjegyző a feljelentést a sértett nevében tette-e meg és hogy az így tett feljelentés alapján a büntetendő eljárás mennyiben foglalhat helyet.