Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

742 MINISZTERTANÁCSI HATÁROZATOK. Egyéb polgáriB.-nak átadván, azt az örökhagyó gyógyítási költségének fedezésére ügyek a boszniai országos kormánynak küldötte el, a K. M.-t illető másik felerész pedig, vagyis 63 korona 82 fillért 1902. augusztus hó 14-én 1901. Ö. 165/17. szám alatt Hunyad vármegye árvaszékéhez tette át azzal, hogy az ismeretlen tartózkodásu K. M. részére az 1877 :XX. t.-cz. 28. §-ának d) pontja és 32. §-a alapján gondnokot rendeljen és a gondnok nevét közölje. Az árvaszék 1902. évi augusztus hó 29-én 12000/902. szám alatt kelt végzése szerint arról értesítette a kir. járásbíróságot, hegy az árvaszék nem jogosult a 63 korona 82 fillért átvenni, mert az örökhagyó olasz alattvaló volt, örökösei nem megyebeli illetőségűek és az 1894: XVI. t.-cz. 107—11. §-ai az 1875: XIII. törvénycikkben foglalt konzulsági egyezmény, illetve a 9090/78. számú belügyminiszteri rendelet értelmében az ingóságokat a hagyatéki bíróságnak keli letétbe vennie. A kii. járásbíróság 1903. május hó 17-én 1903. Pv. 79/4. szám alatt hozott végzésével értesítette az árvaszéket, hogy a távollevő jogosult az iratok szerint szászvárosi illetőségű s hogy az áttett összeg őt nem öröklés, hanem tulajdonjog czimén illeti. Az 1903. június hó 5-én 5999. szám alatt hozott végzésében értesítette az árvaszék a kir. járásbíróságot, hogy az átutalt 68 korona 02 fillért ideiglenes gyámpénztári letétül átvette ugyan, minthogy azonban Szászváros F. A.-nét odavaló illetőségűnek nem ismerte el, abban az esetben, ha Alsógáld községe sem ismerné el őt odavaló illetőségűnek, az átutalt összeget vissza fogja a járásbircságnak küldeni és idézett rendeletek értelmében kezelés végett, mert az (örökhagyó olasz alattvaló volt és a nő férje illetőségét követi. Alsőfehér vármegye árvaszéke 1903. jul. hó 21-én 10243/903. szám alatt kelt határozata szerint nem ismervén el a nevezetteket alsógáldi illetőségűnek, a gyámhatósági illetőség átvállalását megtagadta, minek következtében Hunyad vármegye árvaszéke a dévai járásbírósággal felmerült hatásköri összeütközés esetének elintézése végett az iratokat a belügyminisztériumhoz terjesztette fel. Habár a szóban levő pénzösszeg F. A.-né K. M.-át nem öröklés czimén, hanem mint a kisajátított ingatlan társtulajdonosát a tulajdoni illetményére jutott kisajátítási kártalanítás czimén illeti meg, és igy az árvaszéki határozatban emiitett jogszabályok erre az esetre alkalmazást nem nyerhetnek, mindazonáltal mégis birói hatáskörbe kellett utasítani a F. A.-né K. M.-t illető készpénzletét felőli rendelkezést, mert az 1877 : XX. t.-cz. 286. §-a szerint a gyámhatóság csak annyiban kezelhet pénz vagy pénzértéket a mennyiben a tulajdonos felett gyámhatóságot gyakorol a távollevő F. A.-né K. M. pedig távolléte, illetőleg a miatt, hogy a hagyatéki eljárásban képviselete czéljából a kir. közjegyző megkeresésére az árvaszék az 1899. évi november hó 21-én 12611., illetőleg az 1901. évi deczember hó 16-án 19192. szám alatt kelt végzésével részére az 1894: XVI. t.-cz. 54. és 71. §-ai értelmében ügygondnokot rendelt, gondnokság alá helyezett és igy a gyámhatóság alá tartozó személynek nem tekinthető.