Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

HAGYATÉKI ÜGYEK. 737 czius hó 30-án 1901. Ö. 156/2. számú végzésével megindítván, Hagyatéki ugyanekkor Z. S. ismeretlen tartózkodási! örökös részére ügygond- _ Gsyelcnokul dr. A. B. budapesti ügyvédet kirendelte. Ügygondnoki A hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző megkér e- ^0es költség. séséie Budapest székesfőváros árvaszéke, annak előrebocsátásával, hogy az 1894 : XYI. t.-cz. 51. §-a értelmében távollevő, ismeretlen tartczkodásu örökös részére az árvaszék illetékes gondnokot rendelni, az 1901. évi május hó 8-án 16146. 901. szám alatt kelt végzésével Z. S. gondnokává dr. A. B. ügyvédet kirendelte. Dr. A. B. 1901. évi november hó 11-én beterjesztette a kir. járásbírósághoz díjjegyzékét, melyet a bíróság 1901. évi november hó 14-én 1901. Ö. 156,11. szám alatt hozott végzésével véleményezés végett az árvaszékhez áttett. Az árvaszék 1902. évi márczius hó 11-én 7899. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy a nevezettnek, mint az 1894 : XYI. t.-cz. 54. §-a alapján az árvaszék által kirendelt gondnoknak ezen minőségében teljesített ügyvédi munkálatai diját és költségét megállapítani az árvaszék illetékes és egyúttal a gondnok munkadíját 6000 koronában, kiadásait pedig 575 korona 75 fillérben állapította meg. 1902, évi április hó 6-án az ujabban felmerült dijainak és költségeinek megállapítása végett dr. A. B. ismét kérvényt adott be a kir. járásbírósághoz, a melyet a bíróság 1902. évi április hó 7-én 1901. Ö. 156/28. számú végzésével — tekintettel az árvaszéknek 7899 902. számú határozatára — az árvaszékhez áttétetni rendelt és a kérvénynek érdemben elbírálására magát illetéktelennek mondotta ki. Az árvaszék határozatát Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának gyámhatósági küldöttsége 1902. évi május hó 31-én 2527/902. szám alatt helybenhagyta, a kir. belügyminiszter azonban 1903. évi május hó 21-én 51224/903. szám alatt kelt határozatával az alsófoku közigazgatási határozatokat megsemmisítette s a díj illetékes megállapítása végett az iratoknak a hagyatéki bírósághoz áttétel 't elrendelte. Viszont a budapesti kir. Ítélőtábla 1903. évi június hó 25-én 5739/903. szám alatt hozott végzésével a kir. járásbíróságnak az illetéktelenségét kimondó végzését helybenhagyta, mert az ismeretlen helyen tartózkodó örökös részére gondnokot csak a gyámhatóság rendelhet, a hagyatéki bíróság részéről történt gondnokrendelés hatálylyal nem bír, a gyámhatóság által kirendelt gondnok dijának és költségének megállapítása pedig az 1894 : XYI. t.-cz. 123. §-ának világos rendelkezéséből kitünőleg a hagyatéki bíróság hatáskőiébe utalva nincsen. E szerint a kir. belügyminiszter és a budapesti kir. Ítélőtábla között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéseképen a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani: mert az 1894 : XVI. t.-cz. 123. §-a és különösen ennek a §-nak a negyedik bekezdése nem enged kétséget az iránt, hogy a hagyatéki eljárás folyamában felmerülő minden díj és költség megállapítása a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozik, tehát olyan gondnok dijának és költségének a megállapítása is, a kit a gyámhatóság nevezett ki. Támogatja ezt az álláspontot az is, hogy a születendő végrendeleti öiökösök gondnokságának elrendelését és a gondnok kirendelését a 128. §. negyedik bekezdése a gyámhatóság hatáskörébe Mdriut: Felsőbíróságaink elvi határ. X\ 47