Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSŐDTÖRVÉNY. 421 mása volt: a felperes megtámadási keresetének nincsen törvény- l8^' •xv"szerű alapja amiért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltozta- t••cz• tásával- felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a fel- 28. §. 2. p. merült per és felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett (902. Házastársak szept. 17. 1700.). közti jog25651. Curia: A per adataival, jelesen a tanuk vallomásával ügylet & főleg a 2. a. okirattal bizonyittatott az, hogy alperesnő apai és anyai öröksége fejében 520 frtot kapott, s a tanuk vallomásával bizonyítottnak veendő az is, hogy ez az összeg a birói árverésen eladott ingatlan volt tulajdonosa: az alperesnő férje kezeihez folyt be; minélfogva bizonyítottnak veendő az is, hogy alperesnőnek 520 frtot tevő szülei örökségét, mint annak hozományát, az alperesnő férje átvette. Ezek szerint... sz. telekkönyvben alperesnő javára hozomány czimén 1840 korona erejéig C. 2. a. bekebelezett zálogjog alapjául szolgáló követelés valósága 520 frt., vagyis 1040 korona erejéig bizonyittatott, s minthogy felperesek ez összegnek kiegyenlítését nem is állították, eme követelés fennállása szintén bizonyítottnak veendő. A való és fenálló követelés alapján alperes a férjével szemben is jogosult volt követelésének jelzálogi biztosítását kieszközölni, nincs is ezt tiltó tételes törvényünk, s ily körülmények közt alperes elmarasztalására felperesnek az az érvelése sem szolgáltatott jogos alapul, hogy a kérdéses zálogjog az ő, mint az alperes férje hitelezőinek kijátszása czéljából szereztetett, s hogy ennélfogva volna velük szemben a zálogjog hatálytalan; mert a jelen esetben az 1040 korona tekintetében ilyen kijátszás czélzata annál kevésbbé foroghat fen, mivel a 2. a. okirat s a tanuk vallomásai szerint alperesnő követelése férjével szemben már 1882. év folyamán f?nállott, s felperesek követelése, amely nem is közvetlen az alperes férjét, hanem még annak néhai apját .terhelte, sokkal későbbi időből származott s annak érvényesítése végett is az illető pert felperesek csak 1898. év derekán tették folyamatba. Ezek indokolják felperes keresetének részleges elutasítását. (903. decz. 2. 8273/902.) 25652. Curia: Az 1881:XVII. t-cz. 37. §-ában emiitett elévü-Megtámadási lésnél maga a csődnyitás napja számításba nem vehető. A közadósok-y'o^ elévülésénak megtámadott az a jogcselekménye, hogy a készpénzben vissza- nek kezdete. fizetendő adósságukat nem készpénzben, hanem áruk átadásával, tehát oly módon elégítettek ki, a mily módon arra kötelezve nem voltak, a csődtörvény 28. §-ának esetét egymagában véve meg nem állapítja (903. nov. 20. 8526 902.). 25653. Budapesti tábla:A tábla az elsőbiróság végzésének 46. §. azt a részét, a mely szerint az előterjesztésnek helyet adott s az 1904. A nő visszaV. X. 811/2. sz. alatt felvett jegyzőkönyv mellett foganatosított végre- követelési hajtást megsemmisítette, helybenhagyja, ugyanannak a végzésnek a igénye. költségre vonatkozó részét pedig megváltoztatja s a végrehajtót kötelezi arra, hogy fizessen az előterjesztéssel élőnek, 8 nap alatt és végrehajtás terhével, 70 korona költséget. Az elsőbiróság végzésének azt a részét, a mely szerint az előterjesztésnek helyet adott, helyben kellett hagyni; mert a kiküldött a végrehajtási jegyzőkönyvben kitüntette, hogy az 1—97. tételszámok alatt összeirt ingóságok közadós P. K. csődtömegéhez leltároztattak, a mely bejegyzés helyessége ellen a végrehajtó sem a végrehajtás foganatosítása, sem az előterjesztésre történt meghallgatása alkalmával ellenvetéssel nem élt; mert továbbá a közadós neje a csődtömeghez leltározott dolgokra nézve visszakövetelési igényt érvényesíthet ugyan (csődtörvény 46. és 152. §.), de mind-