Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

VIII. Csődtörvény. 25634- Marosvásárhelyi tábla: A S. és társa betéti tár1881 : XVII. t.-cz. 9.§. saság felp. a per folyama alatt csődbe jutván, a per a esődt. 9. §. Tömeg által szerint a tömegre ment át. Minthogy pedig a tömeggondnok a per átvettperköltfolytatásától el nem állott, s ezért az idézett szakasz 3-ik bekezdé- sége. sében foglalt rendelkezés, mely szerint ha a tömeggondnok a per folytatásától eláll, a felmerült költségek a csődtömeget mint tömegtartozás nem terhelik, nem alkalmazható; ennélfogva a közadós perjogi felelőssége a pert átvevő csődtömegre hárult, s igy a most felperesként szereplő csődtömeg a már előbb felmerült költségekért is felelős. Ezek alapján kimondandó volt, hogy a csődtömeg felperes az alperesek részére megállapított összes perköltséget megfizetni tartozik (901. jüL 4. 7773.). Curia: Hhagyja (902. szept. 25. 12-50.). 25635. Curia: Felperes keresetét, melyben alperest saját sze- _ 10. §. mélyében kérte marasztaltatni, annak utána tette alperes ellen folya- közadós permaiba, midőn már alperes ellen előzőleg a csőd megnyittatott, ke- képessége. resete e szerint nem irányul a csődvagyonból való kielégítésre, ez a kereset tehát érdemleges elintézés végett a csődbíróság hatásköréhez nem tartozik, mivel az 1881. évi XVII. törvényczikk 10. §-a értelmében a csődbírósághoz csak az oly keresetek teendők át, melyek oly követelésre vonatkoznak, amelyek az id. törvény szerint bejelentés alá esnek, és melvek iránt a per már a csődnvitás előtt folyamatba tétetett. (902. nov. 28. 7118.) 25636. Curia: Az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokai 14 §. alapján helyesen állapította meg azt, hogy a cscdtörv. 14. §-ámik az a követelés rendelkezése, hogy a esődnyitással a közadós elleni követelések a lejárta. csődtömeg irányában lejártaknak tekintendők, nem hatálytalanítja a váltótörvénynek azokat az anyagi jogra vonatkozó intézkedéseit, a melyek az elfogadó elleni kereseti jog érvényesithetését a szabályszerűen felvett óvástól teszik függővé. A keresethez csatölt s a felperesi követelés alapját képező 4 rendbeli váltó mindegyike telepitett lévén, a váltótörvény 43., 44. §-ai értelmében abban az esetben, ha a váltók a váltótörvény 41. §-ában a váltóóvás felvételére rendelt idő egész tartama alatt nem a telepes birtokában voltak, az elfogadó elleni kereseti jog fentartása végett óvás felvételének szüküégí fenforgott. A B. a. váltón levő nyugta szerint ez a váltó a telepes váltóbirtokosnál annak lejárata napján 1901. márczius 1-én váltatott be. Minthogy pedig felperes a váltónak eme tartalmával szemben nem is állította, hogy a váltó ennek daczára továbbra is, és pedig az óvás felvételére rendelt idő egész tartama alatt a telepes birtokában maradt; és minthogy felperesnek előadásából nyilvánvaló, hogy ezen váltóra vonatkozólag óvás kellő időben fel nem vétetett, ezen váltóbeli összegre nézve felperes kereseti jogát a váltótörvény