Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

300 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedel-végiratában maga is beismerte azt, ami B. és P. tanuk vallomásával mi törvény, jg bizonyítva van, hogy felperes, az alperes által történt elbocsáttatása I875:xxxvii.előtt lg97í éy v^n vagy 1g9g> elején, az «Utolsó honvédek vat'"cz' csorája» czimü kép többszörözésére, közzétételére és forgalomba he^:§f lyezésére vonatkozó jogot megszerezte, s annak értékesítése czéljámondás nél ^ m^s vállalatoknál ajánlatokat tett; az a körülmény pedig, hogy e[00CS(f_ felperes kiadói ügyletekkel nem iparszerüleg foglalkozott, s az általa tása. megkisérlett értékesítés tényleg meg nem történvén, alperes üzleti (1884: XVII.érdekei sérelmet nem szenvedtek, adott esetben közömbös, mivel a t.-cz. 94. i}. fenti §. h) pontja szerint a segédnek felmondás nélkül való elboh.)p. csátására elégséges, ha a segéd főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, vagyis elégséges, ha a segéd ily ügyletek létesithetése végett lépéseket tett, azaz valamely kép többszörözésére és forgalomba helyezésére vonatkozó jogot megszerezte, s annak értékesítése czéljából más concurrens vállalatoknál ajánlatokat tett és ezzel a kiadó-ügylet folytatását megkezdette, és nem szükséges, hogy a segéd ily kereskedelmi ügyletekkel jparszerüen foglalkozzék, avagy hogy a segéd ügyletei által a főnök üzleti érdekei tényleg kárt is szenvedjenek. Felperesnek a tanuk vallomása feletti észrevételezés alkalmával előterjesztett az az érvelése pedig, hogy alperes a felperesnek ama vállalatáról már 1898. márcziusában értesült, s felperest titkári állásában ennek daczára továbbra is meghagyta, figyelembe nem jöhetett azért, mert felperes ezt a körülményt a per folyamán fel sem hozta, annál kevésbé bizonyította (901. decz. 23. 3573/900.). — Curia: Hhagyja (902. nov. .19. 514.1. 62. §. 21497. Curia: A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényAlkalmi egye állás szerint f elp. keresetét arra alapította, hogy az A) alatti szerződés sületi tag /te szerint ő az alperessel és B. Jenővel alkalmi egyesületbe lépett, reseti joga az üzletvezetéssel kizárólag alperes bízatott meg és kiköttetett, hogy ag arsae ew-feiperes részére befektetett tőkéje után évnegyedenként meghatározott kamat fizetendő; ezekre alapítottan pedig felepres keresetét arra irányította, hogy az ő befektetett tőkéje után a inultra nézve alperes saját személyében kamat fizetésére köteleztessék. A felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A) alatti okirat szerint felperes, az alperes és B. Jenő a végből társultak, hogy közös nyereség és veszteségre azonban a részesedés arányának számszerű meghatározása mellett, bizonyos vízszabályozási társulat részére elvállalt földmunkálatot teljesítenek; az A) alatti okirat szerint a közös üzlet vezetésével kizárólagosan alperes bízatott mee és kiköttetett, hiogiyi a közös vállalat czéljára ugy felperes, mint alperes részéről befektetett tőke után a társvállalat terhére meghatározott kamat évnegyedenkét kifizetendő. Ilyen körülmények között felperes a befektetett tőkéje és ennek kamata tekintetében a társulattal szemben nem harmadik személy, nevezetesen a társulatnak nem hitelezőbe; következésképen ,ugy a kereskedelmi törvény 62. §-a, mint az általános magánjogi szabályok szerint, de az A) alatti szerződés kifejezett rendelkezésénél fogva is felperes befektetett tőkéje és ennek kamata tekintetében igényét első sorban a társulati vagyonból érvényesítheti, alperes ellen (saját személyében pedig csak más o dsio r ba n, nevezetesen csak akkor és annyiban, hav a társulati vagyon kimerítve lévén, a fedezet nélkül maradt társulati összes tartozások társulati veszteség gyanánt a szerződésileg meghatározott részesedés mellett a társulat összes tagjai között meg-