Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY 1884:XVII. t.-cz. (ipartörvény) 146. §-a és az 1891 :XIV. t.-cz: Kereskedei85. §-a ugyanis kimondja, hogy az utóbbi törvény szerint szer",^'5!xxxvíl vezért betegsegélyző pénztárak nem tekinthetők a kereskedelmi tör- _cz vény alapján alakult szövetkezeteknek, de annál kevésbé tekinthetők a kereskedelmi törvényben szabályozott valamely más alakzatú fí °°* kereskedelmi társaságnak; következésképen az alperes kerületi be-zöDénztar altegsegélyző pénztár és ennek pénztárnoki és ellenőri állású alkalma-~kalmazottja. zottjai közötti jogviszonya az 1875 : XXXVII. t.-cz.-ben foglalt kereskedelmi törvény hatodik czimének és az 1884: XVII. t.-cz. 141. és 176. §-ának határozmányai annál kevésbé alkalmazhatók, mivel az 1891 :XIV. t.-cz. 76. §-a csak azokat a vitás kérdéseket utalja az 1884: XVII. t.-cz. 176. §-a szerinti eldöntés útjára, amelyek általában a munkás és a munkaadó között, a visszatartott betegsegélyezési járulékok tekintetében támadtak, és amelyek a betegsegélyző pénztár és a munkaadók közt, az utóbbiakat terhelő befizetési kötelezettség iránt keletkeznek, azok a vitás ügyek pedig, amelyek biztosított személyek és a betegsegélyző pénztár közt a nyújtandó segély tekintetében forognak fenn, a pénztári alapszabály szerint alakitott választott bíróság hatáskörébe tartoznak, holott a fenforgó perben a vita a kerületi betegsegélyző pénztár és az ennek igazgatósága részérői megválasztott pénztárnok és ellenőr közt a szolgálati viszony feltételes felmondásának érvényessége felett keletkezett. Ellenben alapos alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabály sértésével mondotta ki az alperes kerületi betegsegélyző pénztár igazgatósága részéről feltételesen eszközölt felmondást érvénytelennek. Határ az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezést- czéljából a betegsegélyezési pénztárak felállitását törvény rendelte is el, és habár ezek a pénztárak kormányilag jóváhagyott alapszabályokkal birnak és felügyelet és ellenőrzés tekintetében az iparhatóságoknak vannak alárendelve, azért mégis eme betegsegélyző pénztárak harmadik személyekkel való magánjogi vonatkozásaikban az általános magánjogi törvények és jogszabályok alatt állanak s a megválasztott tisztviselők közötti szolgálati jogviszony is csak magánjogi viszonynak tekintendők. A szolgálatadó és a seolgálatot vállaló közti jogviszonyra jelesül annak tartamára, megszüntetésére s a viszonos kötelezettségekre nézve elsősorban a szerződés feltételei az irányadók, ily feltételek hiányában pedig ugy a szolgálatadó., mint a szolgálatot vállaló jogosítva van a szolgálati viszonyt a szolgálatot vállaló állásának megfelelő idejű felmondás által megszüntetni. A fenforgó esetben az alperes betegsegélyző pénztárnak a perhez csatolt alapszabályai 24. §-a szerint az igazgatóság teendője a tisztviselők választása és fizetésük megállapitása. Az ügyviteli szabályok 10. §-a szerint az igazgatóság alkalmazza, és mulasztás esetében elbocsáthatja az iroda- és szolgaszemélyzetet, s végül ugyancsak az ügyviteli szabály 26. és 27. §-ai szerint a pénztári számvitelt az e részben kiadott miniszteri rendelet szabályai érteimében a pénztárnok és ellenőr eszközlik, s ezek évi fizetésüknek megfelelő óvadék mellett alkalmaztatnak, egy évi működés után véglegesittetnek és súlyos mulasztás esetén azonnal, minden kártérítési igény nélkül elbocsáthatók. Az idézett alap- és ügyviteli szabályok, valamint a felperesek megválasztására vonatkozó igazgatósági határozatok nem tartalmazzák azt, hogy felperesek az alperes pénztárnál akár meghatározott hosszabb időre, akár éltük tartamára választattak volna, és az ügyviteli szabályoknak az a kitétele, hogy az igazgatóság mulasztás esetében elbocsáthatja az iroda személyzetét, s hogy a pénz-