Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

290 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedel-mert a nő férjének vezetéknevét czégül használhatja ugyan, 1871*xxxvii de azt csak oly alakban teheti, amelyből a valósághoz hiven kitűnik t-cz is' ^ogy czé£tulajdonosként vagy közkereseti társaságnál a vezetéknevén megnevezett társtagként nem a férj szerepel (903. ápr. 15. 811.). 20m§:. f 21477. Curia: Felp. az alp. czég tulajdonosa néhai W. Lajos •f i / által állítólag' elvállalt kereseti követelés kiegyenlítését az alperes a ve ee- czég> jelenlegi tulajdonosától azon az alapon követeli, mert ez, mint az üzlet átvevője, egyúttal ennek akkor fennállott összes kötelezettségeit is átvállalta. Alperes beismerte ugyan, hogy az üzlet átvételével együtt annak üzleti könyveiben kitüntetett kötelezettségeit is elvállalta, tagadta azonban azt, hogy a keresetileg érvényesített követelést is átvállalta, mivel az az átvett üzlet könyveiben feltüntetve nincsen. A kereskedelmi törvény 20. §-a rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az üzlet átvevője a czég eddigi kötelezettségeiért nem minden esetben, hanem csak akkor és ugy felelős, ha és a mennyiben ennek kötelezettségét is magára vállalta. Ebből pedig okszerűen folyik, hogy az üzlet átvevője jogosítva van annak eddigi kötelezettségeit csak részben vagy bizonyos feltételek mellett és korlátok közt is átvállalni, mely esetben őt a kötelezettség csak oly módon és mérvben terheli, amely módon és mérvben ő a kötelezettségét átvállalta. Minthogy pedig felperes alperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérelte, hogy utóbbi az üzletnek az átvétel előtt fennállott kötelezettségeit feltétlenül éri korlátlanul átvállalta, tehát azon tartozásait is, a melyek annak üzleti könyveiben feltüntetve nem voltak; minthogy továbbá felperes nem tagadta és igy beismerte az alperesnek azt az állítását, hogy a keresetbe vett követelés, illetve annak megfelelő tartozás az átvett üzlet könyveiben elő nem fordul, bizonyittatlan maradt az a perdöntő körülmény, hogy az alperes czég ezt a követelést is átvállalta és igy felperes keresete jogos alappal nem bír; miért is a vitának a követelés fennállására vonatkozó az a része, hogy néhai W. Lajos ennek a czégnek a kifizetésére magát kötelezte-e, már most íközcmböí lévén, ennek eldöntését mellőzve: mindkét alsóbiróság Ítéletének az alperest feltételesen marasztaló rendelkezésének megváltoztatásával, felperest kereseti egész követelésével feltétlenül elutasítani kellett (904. febr. 11. 1054/903.). A sértett czég 21478. Budapesti tábla: A felfolyamodást hivatalból viszköltsége pa- pza utasítja, és azért az ellenjegyző ügyvéd részére dijat és költséget ügyész esetében.fele irányában sem állapit meg; mert az elsőbiróságnak felfolyamodással megtámadott határozata Budapest fő- és székváros Vl-ik kerületi elöljáróságának 34052/902. számú, a kereskedelmi törvény 22. §. rendelkezése alapján hivatalból tett feljelentése alapján megindított eljárás során keletkezvén, az ebben az eljárásban meghallgatott felfolyamodó czég az ügyfél tekintete alá nem esik s igy őt ebben az eljárásban a jogorvoslat használata meg nem illeti. Annál kevésbbé illetheti pedig' az meg a felfolyamodót, mivel még ott is, ahol a kereskedelmi törvény 21. §-ában előirt eljárás folyamatba tétele iránt közvetlenül a sértett fél járul kérvényileg a bíróság elé, az ilyen kérvény csupán feljelentés jellegével bir és mint ilyen a bíróságot az eljárás megindítására nem kötelezi, hanem a magánfél valamelj állítólagos jogosulatlan czéghasználat által okozott sé-