Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS273 21431. Curia: A kamatfizetési kötelezettség időpontja tekinte-Végrendeleti tébeu mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik akként, hogy alp. örökles. a 2000 K. hagyományi tőke után 1899. decz. 6-tól kezdve annak Hagyomány kifizetéséig járó 5°,o kamatot tartozik a felperes részére megfizetni; kamatja. mert a peresített hagyomány az örökhagyónak 1899. deczember 6-án bekövetkezett halála után nyomban követelhető lévén, az ezzel terhelt és az annak értékét tetemesen meghaladó örökség birtokában levő alperes amaz esedékesség időpontjától kezdve annak törvényes késedelmi kamatát a felperes részére szintén megfizetni tartozik (902. decz. 10. 7340.). 21432. A pécsi törvényszék: Felperesek keresete arra öröklési szerirányul, hogy miután 1. rendű alperes és néhai neje, N. Zs. az A)zödés hatálya. alatti szerződéssel összes vagyonukat reájuk ruházták, illetőleg a mennyiben 2. rendű felperest ugyanezek a szerződés 4. pontja szerint néhai T. I.-val egyenlő jogokban részesítették, miután ők a maguk szerződési kötelezettségüknek eleget tettek, T. S.-nek nem nem volt joga vagyonának felében nejét, l£ Zs.-t a B) 1., 2. alatti bejegyzés szerint közbirtokossá tenni, miért is ez a bejegyzés érvénytelen; másrészt nem volt joguk ugyanezeknek a D) alatti végrendeletet készíttetni és őket elhalálozásuk esetére az ingatlanokra nézve, csak az életfogytiglani haszonélvezetre korlátolni, a tulajdonjogot pedig 2. és 3. rendű alpereseknek biztosítani: miért is kérték a bejegyzés érvénytelenítésével az ingatlanok tulajdonjogát maguknak az A) alatti szerződés, illetve az 1868-tól folyó szakadatlan birtok által elbirtoklás czimén megítéltetni. Eltekintve attól, hogy az A) alatti szerződés, ha minden részében valódinak létrejöttnek bizonyittatnék is, nem többnek, csak annak szolgálna bizonyítékául, hogy elsőrendű alperest elsőrendű felperes mindennemű ingó s ingatlan javaiban halála esetére örökösévé teszi, felperesek pedig minden jogaikat csak az A) alattiból származtatták, nyilvánvaló tehát, hogy felperesek N. Zs. birtokjutalékát illetőleg az A) alatti alapján mi jogczimmel sem bírnak, 2. rendű felperes annál kevésbbé, mert elismerte, hogy az I) alatti is valódi és hogy ezzel részére 1. rendű felpereshez leendő férjhez menetele esetére a peres vagyonnak csak az életfogytiglani haszonélvezete biztosíttatott, amit ő el is fogadott s igy az ingatlan tulajdonjogához igényeket sem támaszthat, s figyelemmel arra, hogy a szerződés 1880-ban kelt s hogy ez a felperes csak akkor és nem előbb lépett a birtok haszonélvezetébe, az elbirtoklásra alapított kérelem sem bír jogalappal, 1. rendű felperesre nézve az A) alatti örökösödési szerződést képez. Feltéve, hogy a szerződés valódi is, ebből felperes ezúttal a tulajdonjog tekintetében jogokat nem támaszthat, mert 1. rendű alperes, aki után örökösödhetne, még él, tehát nem jött el az az időpont, hogy reá nézve az örökség megnyílott volna. Hogy pedig 1. rendű alperes nejét N. Zs-t öröklött vagyonára nézve közbirtokossá tette, ezt felperes megtámadni nem jogosult, mert az A) alatti egyrészt nem is jelöli meg egyedileg azt a vagyont részleteire nézve, melyre őt alperes örökösévé nevezte, vélelmezendő tehát az, hogy erre nézve csak az a vagyon szolgál, mely 1. rendű alperes halála esetére hagyatékul megmarad, másrészt pedig, mert az örökösödési szerződés az élők közötti szabad rendelkezést nem gátolhatja, mert csak a halál után meglévő vagyonnak a sorsát határozzák meg és rendezik a szerződő személyek. El volt utasítandó 1. rendű felperes az elbirtoklásra alapított kérelmével is, mert valamely ingatlanra azon egyének között, kik erre nézve Márku*: Felsőbíróságaink elvi határ. XV. 18