Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 265 alaki kellékek együttes teljesítésével alkot ha tó, Végrendeleti következéskép egyes hiányzó kellék utólagosan örökles. nem pótolható (904. jun. 8. 5138/903.). 21419. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatta tik A végrendelet és pedig az I. és a III—IV. r. kisk. alpereseket illetően akkként, hogyérvényességéa néhai P. Juon után fenmaradt és a leltár 1—3. tétele alatt felvett"^ megállaingókból, valamint a rotaresti 55. és 75. sz. tjkvben felvett ingat- pitasa. lanokból álló hagyatékra nézve az I. és a III—IV. r. kisk. alperesekkel szemben, a m.-csékei jbg. 1899. Ö. 208/1. és 208/5. sz. végzéseinek ezekre az alperesekre vonatkozó részeinek hatályon kívül helyezésével a felperes végrendeleti örökösödési joga megállapíttatik és a felperes feljogOsittatik, hogy a most me_gjelölt ingatlanoknak az I., III—IV. r. alperesek tulajdonául bejegyzett részére a talajdonipgot a maga javára az ítélet alapján bekébőlsztesse; a II. r. alperest illetően pedig akként, hogy az örökhagyó végrendelete ez alperessel szemben alakilag érvényesnek kimondatik s ennek folytán az elsőbiróság arra 'utasittatik, hogy ezzel az alperessel szemben a keresetre és az alperes köteles részére és valamennyi alperessel szemben a perkérdésre nézve hozzon uj ítéletet. A végrendelet érvényessége csak azon az alapon bírálható meg, amelyen az a keresetben, illetve az elleniratban megtámadtatott. Minthogy pedig a II. r. alperes az elleniratban alaki szempontból csak azon az alapon támadta meg az örökhagyó végrendeletét, mert az előttemező tanuk nem bizonyítják külön záradékban, hogy a végrendelkező előttük iratta-e a végrendeletet, vagy hogy az az okirat, mint az ő végrendelete fel lett-e olvasva? az örökhagyó végrendeletének alaki érvényessége csak a most megjelölt alapon bírálható meg. Ez alapon azonban az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek kimondani nem lehet, mert nincsen olyan törvényes rendelkezés, a mely szerint a végrendeleti alakiságok megtartása csak külön záradékkal volna igazolható, az pedig, hogy az örökhagyó a végrendeleti tanuk előtt kijelentette, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, s ez az okirat mint az ő végrendelete olvastatott fel, a végrendelet szövegéből és a végrendeleti tanuk aláírását megelőző abból a kitételből, amely szerint az, a mi a végrendel Btben foglaltatik, előttük történt, kétségtelenül kitűnik. Ezek szerint ugy tekintettel arra, hogy az alperes nem bizonyította, illetve a különben bizonyításra nem kötelezett felperes tanúinak vallomásával megczáfolva van, hogy a fentebb megjelölt alakiságok meg nem tartattak volna; felperes nem volt elutasítható azon az alapon, hogy az örökhagyó végrendelete alakilag érvénytelen. Ezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és tekintettel arra, hogy a végrendelet az anyagi jog, jelesül a II. r. alperes köteles része szempontjából is msgtámadtatott, e részben azonban az alsóbíróságok nem határoztak: az elsőbiróságot további eljárásra utasítani kellett. Az I. r. és a kisk. alpereseket illetően ezek az alperesek a végrendelet megtámadása, illetve érvényessége tekintetében a II. r. alperes védekezéséhez csatlakozottak nem tekinthetők, mert a kisk. alperesek önállóan védekeztek és mert ugy az 1., mint a kisk. alperesek örökrésze, illetve erre vonatkozó kielégítése, sőt magának a végrendeletnek velük szemben való érvénye és fennállása és a II. r. alperes örökrészétől ós kiegészítésétől, illetve a végrendeletnek az alperessel való érvényességétől független és önálló s így ők nem anyagi hanem csak alaki pertársaságban állnak a II. r. alperessel, ennek védekezése reájuk ki nem ter-