Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 263 22-én özvegy M. J.-né D. M.-tól született J. és M. nevű gyermekek T°rY.é'7es törvénytelen származásának megállapítása iránt indított keresetét illeti: ° ; tekintettel arra, hogy D. M. és az örökhagyó 1865. évi november A l^jjí A hó 25-én léptek házasságra s ez a házassági kötelék az örökhagyó különélő no haláláig fennállott: nyilvánvaló, hogy a nevezett gyermekek a D. ozveS)'1 J°§aM. és örökhagyó közti házasság tartama alatt születtek. A házasság tartama alatt született gyermekek törvénytelen származásának vitatására a férj jogutódai csak abban az esetben vannak jogosítva, ha a törvénytelen származás megállapítása iránti eljárást már maga a férj megindította, de be nem fejezhette, vagy ha bizonyít tátik, hogy a férjnek a gyermekek születéséről egyáltalában nem volt tudomása, avagy az eljárás folyamatba tételében bekövetkezett haláláig folyton akadályozva volt. Minthogy azonban örökhagyó a törvénytelen származás megállapítását életében nem kérte, minthogy továbbá nincs bizonyítva, hogy nem volt tudomása arról, hogy neje 1895. január 5-én és 1896. augusztus 22-én, tehát az ő halála előtt több mint 3 s illetve 2 éves gyermekeket szült, sőt abból a körülményből, hogy nejével egy községben lakott, valamint K. M. szülésznő ama tanúvallomásából, hogy tanú a gyermekek szüléséről és arról, miszerint S. J., a kivel D. M. ágyassági viszonyt folytat, a gyermekeket <Meleg néven szándékozik az anyakönyvbe bejegyeztetni, az örökhagyót értesítette, végül a végrendelet tartalmából épen ellenkezőleg az állapitható meg, hogy örökhagyó a gyermekek születéséről tudomást szerzett; minthogy végül az sincs bizonyítva, hogy örökhagyó a törvénytelenitési el;árás folyamatba tételében a tudomásszerzéstől a halálozás bekövetkeztéig folyton akadályozva lett volna: ezeknél az okoknál fogva mindkét alsóbirósági ítélet vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával, T. F.-t, mint kiskorú T. M. végrendeleti örökös t. és t. gyámját és D. A. végrendeleti örökös gyámját a többször emiitett gyermekek törvénytelen születésének kimondása iránt indított keresetével, kereseti jog hiánya miatt el kellett utasítani s az 1896. évi augusztus 22-én született M. nevü kiskorú gyermekre vonatkozó helytelen anyakönyvi bejegyz's kiigazítását el kellett rendelni. Az előadottakhoz képest a D. M.-tól született J. és M. kiskorúak az örökhagyó M. J. törvényes leszármazóinak lévén tekintendők, kiket az ideiglenes törivényszabályok 7. §-a értelmében az örökhagyó hagyatékából köteles rész illet s ezl a kötelesrész a végrendelet által nem érinthető: egyúttal --az egyébként érvényes — végrendeletet annyiban, a menynyiben ez a nevezett kiskorúak kötelesrészét sérti, hatálytalannak kimondani s ugyanazoknak a kötelesrészhez való jogát megállapítani s tekintettel arra, hogy az alsóbiróságok a kötelesrész kiszámitása és mennvisége iránt nem határoztak, stb. (904. febr. 4. 4097/903.). 3. Végrendeleti öröklés. Hagyomány. Öröklési szerződés. 21416. Curia: Az 1876:XVI. t-cz. 21. §. csak a némák és Vak ember siketnémák, továbbá a 18 éven alóli kiskorúakra mondja ki azt, hogy végrendelete. azok érvényesen csak közjegyző előtt végrendelkezhetnek, az egyébként végrendelkezési képességgel biró vakok tehát, tekintettel arra, hogy az 1886: VII. t-cz. 21. §. c) pontja csak