Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 261 elsőfokú bíróságot jelen ítélet jogerőre emelkedése és a szükséges bizonyítási eljárás keresztülvitele után, uj érd:mi határozat hozatalára utasítja. Az ideiglenes törvénykezési szabályok 17. §-a szerint érvényben fentartott jászkun V. statútum 1. szakasza az özvegyi jogra nézve csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső fél másképpen nem rendelkezett, annak jószágában csak ügy fog maradm, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos, az özvegyi jogból folyó haszonélvezet terjedelméről azonban ez a statútum nem ölelvén fel az egész jogrendszert minden részletében, az özvegyi jog korlátozhatása tekintetében a kiegészitő szabályokat az országos jogban kell keresni, ez utóbbi szerint pedig az egyenes leszármazók kérelmére korlátozható az özvegyi jog, ha a korlátozhatásnak abban előirt feltételei fenforognak. Mindezeket figyelembe véve, megváltoztatandó volt az elsőfokú bíróságnak az ítélete és kimondandó volt, hogy felperes keresete egyedül a jászkun V. statútum 1. §-a alapján el nem utasítható; minthogy azonban a perkérdés tekintetében, az országos jog szerint kellően előkészítve nincsen, ugyanazért a rendelkező rész szerinti határozat volt hozandó. — C u r i a : Helybenhagyja (904. febr. 16. 3972.). 21414. Curia: A peres feleknek jászkun voltára való tekintettel, a vitás kérdés az ideigl. törv. szab. 17. §-a által fentartott V. statútum szabályai értelmében oldandó meg. Ez a statútum az özvegyi jog korlátozásáról kifejezetten nem intézkedvén ugyan, ámde annak ama rendelkezéséből, hogy a jás:kun özvegy, ha férje máskép nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy maradhat, hogy abból megéljen, önként következik, hogy az özvegyi jog tartalma és terjedelme nem terjedhet többre, mint a megszorított magyar özvegyet ebbeli jogából folyólag megillető lakás és tartás. Ebből pedig önként következik, hogy a férjétől különvált a n élt felperes özvegyi joga czimén a férje által gyermekeire átruházott javak egész jövedelmére jogos igényt támaszthat, hanem ebbeli jogának terjedelme csupán a megfelelő lakás és szükséges tartás egyenértékére Szorítkozik, minélfogva az átruházott ingatlanoknak 319 korona 38 fillérben megállapított évi tiszta jövedelmének alapul vétele mellett mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes özvegyi jogának mérvét évenként 120 koronában kellett megállapítani; a mennyiben felperes, társadalmi állását illetően, ezzel az összeggel a lakásra és tartásra terjedő szükségleteit megfelelően fedezheti. Abban az esetben, midőn a közös háztartás már a férj életében megszűnt, az örökösök az özvegyi jog érvényesítése iránt folyamatba tett ker'eiset meg1indításáig jóhiszemben levőknek tekintendők, minélfogva a haszonvételek pénzbeli ellenértékét csak ezen naptól kezdve kötelesek megtéríteni, ehhez képest helyes az elsőbiróság ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a fizetési kötelezettség kezdő időpontja a jelen kereset megindításának napjával egyezően állapíttatott meg annál is inkább, mert az a körülmény, hogy felperes a férjének örökösei ellen még .1889. augusztus 16-án egy sikerre nem vezető és az özvegyi jog érvényesítésének fogalma alá nem vonható alaptalan keresetet tett folyamatba, az alperesek hátrányára annál kevésbbé szolgálhat, mert felperes az érintett per befejezése után özvegyi jogának érvényesítése iránt semmi lépést Törvényes öröklés. Özvegyi jog a jászkun statútum szerint.
