Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 259 szonélvezetére jogosított özvegy az örökség át- T°™énves adása előtt is jogosítva van a hagyatékhoz tartozó örökles. lejárt követelést akként biztosítani, hogy a k ö v e-^ haszonélvetelésnek a hagyatéki bíróságnál leendő 1 e f i z e t é -zetre j°g°sult sét peres uton "követelje és felperes az örökségre^J'?^?' vonatkozó haszonélvezeti jogosultságát és e'£Ze^aÍ°őrökha^YÓ érdekeltségét a nem kifogásolt halálesetfelvé- Váitókövetelételi ivvel igazolta, alpereseknek a felperes kere- sei iráni seti joga ellen emelt kifogása figvelembe nem jöhet (902. decz. 11. 3488.). — Curia: Helvbenhagvja Í903. decz. 9. 292.). 21411. Budapesti tábla: A tábla az elsőbíróság végzésének özvegy^ azt a részét., mely szerint özvegy G. L-né szül. R. L az 1894. éviPerreüt?slta~ XVI. t-cz. 85. §-a alapján perre utasitta tort és arra köteleztetett, j?-*. v^f^' hogy keresetét 35 nap alatt adja be, megváltoztatja akként, hogy ^ szemben' özvegy G. I.-nét az 1894. évi XVI. t.-cz. 70. §-a értelmében arra utasitja, hogy a hagyatékra támasztott tulajdoni és özvegyi joga iránt a jelen végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt G. G., G. R. férjezett K. B.-né, G. M. férjezett F. J.-né, G. T. férjezett S. L-né, G. Sz. férjezett G. V.-né, G. S., G. J. férjezett P. G.-né, G. L. férjezett U. L-né, G. J. mint kk. G. H. árvaszékileg kirendelt gyámja és J. A. árvaszéki ügyész, mint kk. G. L, S. B., M., N., E., J. és E. árvaszékileg kirendelt ügygondnoka örökösök ellen keresetet indítson és ennek megtörténtét a hagyatéki biróságnál ama záros határidő lejártától számított 8 nap alatt annál inkább igazolja, mert ellenesetben igényére való tekintet nélkül, a hagyaték a végrendelet értelmében fog átadatni. Egyéb részében az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Az elsőbiróság neheztelt végzését, a nevezett özvegyet örökösödési perre utasító és keresete beadására kötelező részében meg kellett változtatni, mert az 1894. évi XVI. t-cz. 70. §-a szerint, ha az örökhagyó tulajdonául oly ingatlan van a telekjegyzőkönyvben bejegyezve, a melyet harmadik személy tdlajdoni jog czimén igényel és ezt az igényt az örökösök el nem ismerik, ez a harmadik személy tulajdoni joga iránt az örökösök ellen kereset inditására utasítandó. Minthogy pedig a birtokban lévő nevezett özvegy a végrendelet félretételét özvegyi jognak korlátozása és a hagyaték felére közszerzeményre alapított tulajdoni jogának megsértése miatt kívánja, mely özvegyi és tulajdoni jog iránti igényt azonban, a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv szerint, a nagy és kk. örökösök el nem ismertek és a végrendelet alapján kérték a leltározott hagyatéki vagyon átadását s tekintettel arra. hogy az özvegy nem örökösödési, hanem tulajdoni és özvegyi jog iránti igényt kiván érvényesíteni s így az 1894. évi XVI. t-cz. 85. §-a értelmébeni örökösödési perre utasításnak helye nincsen, a hagyatékhoz pedig ingatlanok leltároztattak, melyek kizárólag az örökhagyó tulajdonául vannak a telek jegyzőkönyvben bejegyezve: mindezeknél fogva a nevezett özvegyet az emiitett törvény 70. §. második bekezdése értelmében kellett a kereset megindítására utasítani. Egyéb részében az elsőbiróság végzését megfelelő indokai alapján és még azért kellett helybenhagyni; mert az 1894. évi XVI. t.-cz. 72. §. második bekezdése alapján csakis az érdekeltek között létrejött egyezség alapján hozható átadó végzés, a jelen hagyatéki ügyben azonban egyezség létre nem jött s mert végre a birtokban levő özvegy ellen hagyatéki zárlat a 62. §. harmadik bekezdése szerint, csakis a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhető el, azt pedig a zárlatot 17*
