Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

PRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS255 50 fülért szolgáltasson ki és pedig az 1898. évi márczius 9. nap- T°n/^nyes jától, egyúttal alperes arra is köteleztetik, hogy eltűrje, inikép fel- oroklesperes e tartási járandóságot az alperes tulajdonát képező ingatla- özvegyi nokra bejegyeztethesse, önként értetvén, hogy kiskorú B. Lajosnak^tartalma' a füzesgyarmati 41. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlano- es ar kon nyilvánkönyvileg biztosított tartási kötelezettsége ugyanannyival csökken, mint a mily összegben alperes tartási kötelezettsége megállapittatott. A mi az özvegyi jogot illeti, a másodbiróság Ítélete helyben volt hagyandó abban a részében, melyben felperes lakásjoga az ez idő szerint már az alperes tulajdonát képező, örökhagyó által alperesre ajándékozás ezimén átruházott, a füzesgyarmati 690. számú telekjegyzőkönyvben 51. helyrajzi számú házra vonatkozólag megállapittatott, mert az özvegynek lakásra és tisztességes tartásra való igényét ezen mértéken tul maga az örökhagyó sem korlátozhatta volna s az a körülmény, hogy néhai B. A. élők közti jogügylettel a szóban forgó házat alperesre átruházta, a felperes e jogán nem változtat, mert alperes B. A.-nak egyik leszármazó örököse, ki mint ilyen, eltűrni köteles azt, hogy felperes azt a jogot, hogy a férje tulajdonát képezett házban lakást és tisztességes tartást nyerjen, az alperesre ingyenesen átszállott ingatlanon gyakorolhassa. Ez képezi alapját annak is, hogy alperes arra köteleztetett, mikép az özvegy B. A.-nét megillető tartáshoz megfelelő arányban hozzájáruljon, mert az a körülmény, hogy felperes tartására szükséges szakértőileg megállapított összeg, a kiskorú B. L. ingatlanainak jövedelme által fedezve és az ingatlanokra nyilvánkönyvileg biztosítva van, alperest, mint néhai B. A. öröklésre hivatott és örökségét meghaladó mérvben részesült leszármazóját a hozzájárulás kötelezettsége alól fel nem menti és ezt a hozzájárulást a részesülés arányában terhére megállapítani kellett. Az alkalmazott szakértők a felperes tartására szükséges összeget évi 68 koronában állapították meg, az alperes lakásjogát pedig, illetve annak értékét évi 30 koronára tették, e két összeg együtt vagyis 98 korona, tehát az a pénzben kifejezett érték, melyet özvegy B. A.-né férje két leszármazójától, vagyis felperes kiskorú B. Lajostól és alperes B. Esztertől igényelhet. S minthogy B. E. a per adatai szerint 34 részben, kiskorú B. L. pedig xk részben részesült örökhagyó vagyonában, kétségtelen, hogy örökhagyó B. A. leszármazói az özvegyi jog kielégítéséhez is ilyen arányban tartoznak hozzájárulni. Ezen arány szerint tehát alperesre a 98 korona özvegyi járandóságból az őt terhelő 3 4 rész fejében évi 73 korona 50 fillér esik, minthogy azonban alperes az évi 30 korona értékű lakást egymaga szolgáltatja ki, ez az ő hozzájárulási járandóságából levonandó és az ekként fennmaradó 43 korona 50 fillér volt azon összegül megállapítandó, melylyel alperes a lakáson felül az özvegyi tartáshoz évenként hozzájárulni tartozik. A kiskorú B. L.-t terhelő hozzájárulásról intézkedni nem kellett, mert az ő hozzájárulási kötelezettsége a telekkönyv vonatkozó bejegyzése szerint a hagyatéki bíróság átadó végzése által már megállapítva és telekkönyvileg biztosítva van, azt azonban felperes özvegynek a felebbezésben foglalt nyilatkozata alapján ki kellett mondani, hogy a mily mérvben alperesnek az özvegyi joghoz való hozzájáru-