Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG fis ELJÁRÁS 249 téki iratokkal együtt a hagyatéki bírósághoz átteendők. (903. máj. Törvényes 26. 2831.). öröklés. 21398. Pécsitábla: A tsz. felp.-eket csakis azért utasította el Hitvesiársi keresetükkel, mert felp.-ek az örökhagyónak, mint leányuknak kiháza- öröklés. sitásul adott ingóságokra nézve, mint apa é:- anya ági örökösödési jogukat kérték megítéltetni, a kiháza;r.ásul adóit tárgyak p?dig öröklött vagyonnak tekinthetők nem lévén és ajándékozás utján jutván az örökhagyó birtokába, mint szerzemény hitestá"Si öröklés czimén az alperes férjet illetik. Tekintve azonban, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 10. §-a értelmében lesrármazók hiányában az örökhagyóra tőlük vagy águkról hárult vagyonban vagy értékben, az apa és anya van a törvényes öröklésre hivatya, tekintet nélkül a hárult vagyon vagy érték minőségére és hogy nemlétezik sem törvény, semállandó Ítélkezési gyakorlat, mely az öröklési jogra a szülők által gyermekeiknek kiházasitásul adott tárgyak tekintetében, bármi, különösen olyan kivételt állapi tana meg, hogy hitestársi öröklésnek képezzék a tárgyát, a mi az idézett töryényszabályok 14. §-ának rendelkezéséből is kitűnik; az elsőbiróiág ítéletét megváltoztatni és a jelen pert a fenti jogszabály alkalmazásával eldöntendőnek kimondani és a tsz.-t a megfelelő eb'árásra és uj Ítélet hozatalára utasítani kellett. — C u r i a : Eelvbenhagvja (903. okt. 8. 7039.). 2139S. Nagyváradi tábla: A tsz. Ítéletét megváltoztatja, a Az özvegyi felp.-t keresetével elutasítja. A törvényes házassági viszongból eredő j0g alapja. minden jognak és e között az özvegyi jognak is alapja a házas- ö társi kötelességek teljesítése, a miből folyik, hogy ha és a imennyiben a nő férjének hibáján kivül a házasságot nem folytatja és így házastársi kötelességeinek nem felel meg, a házassági viszonyból származó jogokra, tebát az özvegyi jogra nem tarthat igényt. Már pedig jelen esetben maga felperes sem vonta kétségbe, de a tanuk által is bizonyítva van, hogy a felperes a házasságnak megkötését követő 5. napon férjét elhagyta, az életközösséget a férj többszöri kérése daczára többé vissza nem állította, férjét durván elutasitgatta s el is verte, azt pedig, hogy az elhagyásra a férj szolgáltatott volna okot, felperes határozottan maga sem állította, sőt a tanuk vallomásából megállapítható, hogy az elhagyás a férj hibáján kivül történt, miért, is a kereset elutasítandó volt (903. márcz. 9. 4107 902..). — Curia: Helybenhagyja (904. febr. 24. 4371 903.). 21400. Curia: A házassági viszonyból származó jogoknak s igy az özvegyi jognak, is a házastársak életközössége az alapja, amiből következik, hogy ha a nő férje hibáján kivül az életközösséget megszünteti s ezáltal házastársi kötelességét megszegi, az emiitett jogokra, tehát az özvegyi jogra sem tarthat igényt, az alperesi tanuk által pedig bizonyítva lett, hogy felperes férjét alig két évi együttélés után hűtlenül elhagyta s férje elhaltáig huzamosb időn át vele az életközösséget nem folytatta, aminek jogos okát felperes nemcsak nem adta, sőt P. M. tanúvallomásából az állapitható meg, hogy felperes férjével az életközösséget férje hibáján kivül saját hibájából s önként szakította meg, minélfogva felperes az özvegyi joghoz igényt nem bírván, ez iránti keresetével, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, elutasítandó volt; a perköltség iránti rendelkezés a prdts. 251. §-án alapszik (903. jan. 13. 62.).