Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

246 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Tör"kryeS 21394. Curia: Az 1840: VIII. t.-cz. 2. §-a értelmében a oro es. leszármazók részéről előre kapott érték törvényes örökösödés eseAz előre tében rendszerint beszámítandó. Ezen általános szabály alól legíelbcsz 7 Je^'3 a^'3an az esetben engedhető kivétel, ha a felmenő a beszáL ami űsö-mitást világosan és határozottan kizárta. Felperes azonban nem bizonyította, hogy az örökhagyó a beszámítást világosan és határozottan kizáró kijelentést tett; mert még ha valónak vétetnék is felperesnek az az állítása, hogy örökhagyó akkor, mikor vagyonának nagyobb részét gyermekeinek előre kiadta, azt a kijelentést tette volna, hogy felperesnek azért ád előre nagyobb értéket, mint többi gyermekének, mivel az utóbbiak nevelése többe került, még ebből teljes bizonyossággal nem következtethető, hogy a felkeresnek előre kiadott értéktöbblet beszámítását kizárni akarta; ez a nyilatkozat tehát e tekintetben az örökhagyó világos és határozott nyilatkozatának nem vehető, következően felperes az értéktöbblet beszámítását tűrni tartozik: mig ellenben az a költség, mely alperesek neveltetésére fordít.atott, még ha meghaladta volna is a felperes neveltetésére fordított költséget, természeténél és czéljánál fogva beszámítás tárgvát nem képezheti (904. szept. 13. 6414.). Egyetemleges 21395. Curia: A köteles rész jogi természeténél fogva az örökfelelősség a hagyó részéről elvállalt s hagyatékát terhelő kötelezettségekkel egy k?telf? re?z~ tekintet alá esvén, annak kielégítéséért az egyidejűleg megajándéert. tlevules hozott személyek egyetemleges felelősséggel tartoznak. Gyermekek Jtnini- bnvXH és szülők között, mig a szülői hatalom tart, az elévülés kezdetét SZlllOK KOZOtt.^ yéheti (9Q4 jan_ 2a 1727/9oa)A köteles rész 21396. Curia: Az örököst, tehát a szükségörököst is az örökkamatja. ségnek, illetve a kötelesrésznek elvont haszonvétele, mit a kötelesrésznél annak kamata helyettesit, az örökhagyó halálától rendszerint megilleti ugyan; tekintve azonban, hogy egyfelől felpereseket is mulasztás terheli abban, hogy habár az örökhagyó 1885. évi január 25-én halt el, keresetüket mégis csak 1896. évi november hó 29-én, tehát majdnem 12 év elteltével indították meg, anélkül, hogy jogaik érvényesítésében előbb akadályozva voltak volna, másrészről 1-ső rendű alperes a szabályszerű szerződés akapján reá átruházott vagyon jövedelmét a kereset indításáig jóhiszeműen élvezte, alperesek, az alsóbirósági Ítéletek vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával, a megítélt kötelesrész utáni törvényes kamat fizetésére csakis a kereset indításától számítva voltak kötelezendők (903. február 17. 1166.). Szerzetesek, 21397. Budapestitörvényszék: Ehbem a perben két kérapáczákörök-dés döntendő el. Az egyik: hogy bir-<e a felp. öröklési képességgel lési joga. g a másik, hogy az örökhagyó végrendelete a felperes vitatta tévedés okából hatálytalanitható-e? Az előbbi kérdés eldöntésénél, minthogy az öröklési képesség birói gyakorlatunk értelmében az öröklés megnyíltának időpontja szerint bírálandó meg, az a nem vitás tény veendő alapul, hogy a felperes az öröklés megnyíltakor az egyházi személyek közé tartozó apácza volt. E személyes minőségből folyólag azonban a felperes öröklési képességének sem törvény, sem az irgalmas nénék apácza rendjének rendszabályai útjában nem állanak. Mert az úgynevezett holtkázi törvények s ezek között «a vallásos szerzetbe lépő személyek örökrészének kiszakitásárób rendelkező 1715. évi 71. t.-cz. is, amint ez a birói gyakorlatban kifejezésre is jutott (m. kir. Curia 63. sz. döntvénye, a győri kir. ítélőtábla 1896. évi 15. sz. polgári határozata), vagyonjogi és öröklési jogunk