Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 219 vábbá, hogy a mezőkövesdi 1250. számú telekjegyzőkönyvben beve- Házassági zet-ett uj beltelken szintén a házassági viszony tartama alatt, ház vagy°nJ°gés melléképületek építtettek. Eme bizonyított ténybeli körülmények ésA közszerzea mellett, hogy felperes bizonyította azt, hugy az örökhagyónak a meny fogaima házassági viszony kezdetén jelentékeny vagyona volt, az a jog- es Je e^e szabály, a: mely szerint házasság alatti sz e r z e m é\myh nek csak az a vagyon tekintendő, a mely a házasság előtt (meg volt és a házasság alatt a házastársakra szüléikről vagy azok ágáról háramlótt vagyont meghaladja, felperest nem kötelezte annak kimutatására, hogy az örökhagyó minő értékű vagyonnal birt a házassági viszony kezdetién, sőt épen elsőrendű alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége annak a körülménynek kimutatása tekintetében, hogy az a vagyonérték, a mely a házassági viszony megszűnte idején megvolt, nem haladja meg azt a vagyon értéket, a melylyel a házassági viszony kezdetén elsőrendű. alperes és az örökhagyó rendelkezett. Minthogy elsőrendű alperes kísérletet sem tett annak bizonyítására, hogy neki a házassági viszony kezdetén vagyona volt, míg ellenben a fentnevezett tanuk vallomásával és a mezőkövesdi 1250. számú telek jegyzőkönyv tartalmával felperes bizonyította, hogy a házassági viszony kezdetén az örökhagyó M. B. jelentékeny vagyonnal birt és a tanuk vallomásával bizonyítva van az is, hogy elsőrendű alperes a házassági viszony kezdetén vagyonnal nem rendelkezett: ezekből folyóan a mezőkövesdi 3787. számú telek jegyzőkönyvben felvett ingatlanok, ugy a mezőkövesdi 1250. számú telek jegyzőkönyvben 26. r. szám alatt bevezetett uj telken épült ház és melléképületek közszerzeményi vagyonnak s ugyanazoknak felerésze az örökhagyó M. B. hagyatékához tartozónak az 1840: VIII. t. -cz. 8. §-a alapján megállapítandó volt. Ezek szerint a felperes kötelesrészének megállapítása szempontjából az alperesekre ajándékozás czimén átruházott ingatlanok 10, 000 koronát tevő értékéhez hozzá lévén még számítandó az az érték, melylyel a közszerzeménynek megállapított vagyonból az örökhagyót megillető felerész birt, vagyis 5100 korona, de az ekként előálló 15, 100 koronából levonandó lévén az egri egyházmegyei alapítványok követelése fejében az elsőrendű alperes által fizetett 1000 korona, 14, 100 korona összegnek egy negyedrésze, vagyis 3525 koronát tesz az az összeg, mely felperest kötelesrész fejében jogszerűen megilleti s ehhez képest alperesek még 1275 korona megfizetésére voltak kötelezendők azon összegen felül, melynek fizetésére a másodbiróság Ítélete szerint jogérvényesen köteleztettek. A másodbiróság Ítéletének az a rendelkezése, melylyel felperes elutasittatott ama kérelmével, hogy a mezőkövesdi 3500. számú telekjegyzőkönyvben bevezetett ingatlan értékéből kötelesrész Ítéltessék meg, helybenhagyandó volt, mert, ha megállapítható is a beszerzett telekkönyvi iratok alapján, hogy a Ny. A. és nejétől a. z 1878. évi márczius hó 17-én kelt vételi szerződéssel megvett ezen telekkönyvi ingatlan a házasság tartama alatt az örökhagyó M. B. és elsőrendű alperes által együttesen szereztetett s az ő nevükre lett az egyenlő részekben tulajdonul bejegyezve, megállapítható az is, (hogy M. B. az ingatlannak telekkönyvileg neveié irt felerészét az 1890. június 12. napján kelt adásvételi szerződéssel V. A. -nek eladta és felepres nem bizonyította, hogy a M. B. -nak a vevő által fizetett vételár összege a közös háztartás, szük-