Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

174 CSALÁDJOG. 1894: XXXI. és életviszonyai figyelembe vételével, felperes t.-cz. megtévesztése nem tekinthető olyannak, hogy a nél55. i}. k ü 1 a házasság megkötése iránti elhatározása ki Elvált állapod zárva; de ezen tény, hogy alperes elvált nő, elhallgatása nem is képezi alperes olyan lényeges személyi tunem ok a lajdonságát, mely miatt a vele kötött házasság f e 1házasság peresre nézve annyira kedivezőtlen lenne, hogy a 1 aéryényteleni-QQxzn fe\ lehetne tenni, hogy annak tudatában a féS^el~h"A házasságot meg nem kötötte volna, E nélkül pedig az 2ík nv~ Nézett törvény § értelmében a házasság érvényessége meg nem elkövetésével támadható. A kötelék fölbontása iránti kérelmével felperes azért vádlása ok avo^ elutasítandó, mert a per adatai szerint a házassági viszonya házasság fel-nem azon tény által lett feldúlva, hogy alperes felperes ellen a bontására. H. a.-ban foglalt feljelentést, melyet külömben vissza is vont, tette, sőt a beszerzett büntető iratokból az tűnik ki, hogy az ügyről felperes hivatalos tudomást csakis az ügy befejezése után évekkel, a felek már 1 év óta tartó különélése után saját kérelmére nyert. Minélfogva e miatt az 1894 : XXXI. t.-cz. 80.- §. a) pontja alá eső házastársi kötelességszegés alapján ezen §. végbekezdése értelmében a felek házassága felperes kérelmére fel nem bontható. Alperest viszontkeresetével azért kellett elutasítani, mert a feleknek az 1902. évi 1,941. számú ítélettel elrendelt 6 havi ágy és asztaltól való különélésnek letelte után az 1894 : XXXI. t.-cz. 100. §-ban foglalt 3 hó talatt a további eljárást, illetve a felek elválasztásának kimondását nem kérte és igy tekintettel az elválás alapjául szolgáló bontó ok természetére, felperes ellen ezen bontó ok alapján az elválás ki nem mondható (902. decz. 9. 37630.). — Budapesti tábla: Helybenhagyja (903. szept. 15. 6,280.). — Curia: A másodbiróság ítélete abban a felebbezett részében, melylyel felperes az 1894: XXXI. t.-cz. 55. §-ára alapított keresetével elutasittatott, stb. helybenhagyatik — ellenben abban a felebbezett részében, melylyel felperes az idézett törvény 80. §. a) pontjára alapított keresetével elutasittatott — mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik s T. Lajos és N. Fáni között Budapesten fennállott, 1897. november 11-én a II. kerületi anyakönyvvezető előtt kötött házasság az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontja alapján alp. hibájából felbontatik s alp. az idézett törvény 85. §. alapján vétkesnek ki mondatik stb. A másodbiróság ítélete felp.-nek az 1894: XXXI. t.-cz. 55. §-ára alapított keresetével elutasítását s a házasságvédő dijat tárgyazó részében felhívott indokai és különösen azért hagyatik helyben, mert az a körülmény, hogy alperes az egybekeléskor nem hajadon, hanem férj étéi elvált nő volt, ezt a felperes előtt eltitkolta, tekintettel a becsatolt válóperből kitetsző körülményekre, a jelen esetben egymagabanvéve érvénytelenségi okot nem képezhet. A beszerzett bűnügyi irakokkal bizonyítva van, hogy alperes felperes ellen 1897. november 16-án sikkasztás büntette miatt ujabb feljelentést tett, mely feljelentést ez évi november 18-án ugyan vi&szavonta, de ugyanazon hó 21-én csalás és sikkasztás büntette miatt ujabb feljelentést tett felperes ellen, ebben az ügyben az eljárás azonban a budapesti büntető tsz. 83,984/97. zsámu végzésével beszüntettetett s az is kitűnik az iratokból, hogy felperes erről csak a jelen per folyama alatt 1899. jan. 23-án értesíttetett s nincs adat arra, hogy a feljelentésről már korábban tudomása lett volna. Tekintve tehát, hogy a nőnek az a ténye, mely szerint férjét bíróság