Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

160 KÖTELMI JOG. Vaspályák lamely kötelezettség megszegésével, mulasztásával vagy gondatlanöteiessé81 ságával ailana okozati összefüggésben, már pedig alperes kártérítési o e ess ge. kötelezettsége csak ezen esetek valamelyikének fenforgása és bizonyítása esetén lenne megállapítható. Az elsőbiróság ítélete tehát _ a per főtárgyára nézve ezen indokokból, a perköltségre nézve pedig indokainál fogva hagyatott helyben. — Curia: Hhagyja (903. szept. 30. 5427.). 21218. C: Meg kellett változtatni mindkét alsobiróság Ítéletét, mert bizonyos lévén az a ténybeli körülmény, hogy az alperes társaság vaspálya üzeménél szenvedte felperes a keresetképtelenségét eredményezett testi sérülést, az 1874. évi XVIII. t.-cz. 1. pontja szerint a vaspálya-vállalatok általában felelősek mindazon károkért, melyek az által okoztatnak, hogy valaki a vaspályaüzemnél testi sértést szenvedett és pedig korlátozás nélkül, tehát saját alkalmazottjaival szemben is. Eme kötelezettség alól ennélfogva csakis a felhívott törvényben meghatározott abban az esetben lenne felmenthető, ha bizonyította volna, hogy felperes sérülését valamely elhárithatlan esemény (vis major) vagy egy harmadik személynek el nem hárítható cselekménye, melyet alperes vaspályatársaság megakadályozni képes nem volt, avagy felperesnek saját hibája okozta. Alperes a kártérítési kötelezettség alól leendő felmentése czéljából egyedül azt hozta fel és azt kívánta bizonyítani, hogy a sérülést felperesnek saját hitiája okozta, azt állítván, hogy felperesnek mint régi vasúti munkásnak, tudnia kellett, hogy a talpfa kicserélésénél a sin felemelésének nem az a használt módja, melyet felperes és munkástársai alkalmaztak, hanem az, hogy a felemelésre használt emelőrudat két talpfa közé elhelyezett fatuskóra kell támasztani és a.z emelőrud vaskörmét a sintalpfa alá kell csúsztatni. Akkor tehát, midőn felperes az emelőrudat egy kezénél levő kalapácsra fektette, amely biztos alátétül kis mérete miatt és azért sem használható, mivel élei le vannak tompítva, — az emelőrudvas körmét pedig nem a sin talpa alá, hanem a sinkorona alsó felületéhez illesztette, a szabályoknak meg nem felelően járt el felperes; annál inkább pedig, mert az emelőrud alátámasztásához szükséges fatuskók a raktárban a munkások rendelkezésére állottak s onnan felperes is vihetett volna magával. A meghallgatott mérnökszakértők véleménye támogatja ugyan azt az alperesi védekezést, hogy a sin felemelésének az a szabályszerű módja, melyet alperes állit ilyennek, a talpfa kicserélésénél felperessel együtt dolgozott vasúti munkások T. J., 0. Gy. és K. F. mint tanuk azonban azt bizonyították, hogy a sin felemelésének az alperes és szakértők részéről állított módját a váltóknál levő talpfák kicserélésénél nem szokták és nem lehet alkalmazni és a fatuskót nem szokták és nem lehet az emelőrud alátámasztására s igy a sin felemelésénél használni; bizonyították továbbá, hogy a váltóknál a síneket csak a sinkorona alátámasztásával iehet emelni s hogy a síneknek az alperes által állított módon való felemelése csak nyilt pályán alkalmazható. Ezekből a körülményekből következik, hogy a felperes a munka teljesítésénél a szokott módokat alkalmazta és azokból semmit el nem mulasztott; annál kevésbé tudható, be tehát a sérülés felperes saját hibájából eredetinek, mivel ugyancsak a nevezett tanuk bizonyították azt is, hogy a sin felemeléséhez az alperes szerint szükséges fatuskó a raktárban rendelkezésre nem áll és hogy a munkálatot csoportvezető felügyelete