Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

156 KÖTELMI JOG. Birói fegyelmi törvény. 15. Birói fegyelmi törvény. 21213. Budapesti tábla: A tényállása következő: A bpesti VII. kerületi járásbíróságnál megejtett felügyeleti vizsgálat során a miniszteri kiküldött jelentékeny hátramaradást tapasztalt az ügymenetben s ennek egyik oka az volt, hogy egyes birók az ügyek tárgyalását gyakran hivatalból elhalasztották. Ennek következtében az igazságügyminiszter utasította a budapesti törvényszék elnökét, hogy vegye szigorú ellenőrzés alá a budapesti VII. kerületi járásbíróság bíráinak működését és kívánja be tőlük kéthetenkint tevékenységük kimutatását. Minthogy a törvényszék elnöke a kimutatásokból arról győződött meg, hogy 1901 január 1-től ápr. 30-ig terjedő időben F. Gy. albiró 113, K. J. albiró 44 és dr. L. A. vádlott albiró 1900 márczius hó 15-től április 30-ig terjedő időben 3 ügy tárgyalását halasztotta el hivatalból, felhívta a járásbíróság vezetőjét, hogy hallgassa meg nevezett albirókat- a hivatalos halasztások oka miatt. E meghallgatás alkalmával a jegyzőkönyv tanúsága szerint vádlott dr. L. A. albiró a következő kijelentést tette : «Megtagadom a feleletet és a megtagadás miatt — szükség esetére —• kérem magami ellen a fegyelmi eljárást.» A kijelentés megtörténtét vádlott albiró nyilatkozatában, valamint a főtárgyaláson is beismerte. Védelmére azonban azt hozta fel, hogy a birói souverainitás megsértését látta a felügyeleti hatóságnak abban az intézkedésében, amelylyel őt, aki a csatolt tevékenységi kimutatás szerint hivatalos teendőit fokozott buzgalommal és oly eredménynyel végezte, hogy az előadására bízott ügyekben egyetlen hátralék sem volt, mégis kérdőre vonta csupán abból az okból, mert márczius 15-től április 30-ig 3 ügyet hivatalból elhalasztott. Vádlott tehát a szerinte megtámadott birói függetlenség megóvása czéljából megtagadta a feleletet s ugyanakkor kijelentette, hogy a megtagadás okát szükség esetén a fegyelmi bíróság előtt fogja előadni. Álláspontjának igazolására kifejtette továbbá a főtárgyaláson azt a meggyőződését, hogy a perkezelés mindaddig, mig a körül visszaélés nem tapasztalható, szintén a birói függetlenséghez tartozik és hogy felfogása szerint sokkal nagyobb veszély rejlik abban, ha «a felügyelet a biró legaprólékosabb intézkedéseire is kiterjesztetik, mintha meghagyják a bírónak azt a jogot, hogy passiv álláspontot foglaljon el a felügyeleti hatóság esetleg zaklatássá fajuló ellenőrzésével szemben és csupán a fegyelmi bíróság által vonassa magát kérdőre.» Végül kifejezést adott annak a felfogásának is, mely szerint a birói állás féltett dekórumának jóval nagyobb sérelmére szolgált volna, ha birói tevékenységére vonatkozólag a fegyelmi bíróság előtt kifejtett körülményeket a kérdőrevonás alkalmával adta volna elő. A fegyelmi bíróság e tényállás alapján arra való tekintettel, hogy az 1891 : XVII. t.-cz. 4. §-a a felügyeleti jog köréhez tartozónak jelenti ki az őrködést az ügyvitel szabályszerűsége és az alkalmazottak hivatalos működése felett, s hogy ennélfogva, a mig egyrészt joga van a felügyeleti jogot gyakorló hatóságnak a bírótól az ügyvitel és a hivatalos működés körében felvilágosítást kérni, addig másrészt a bírónak kötelessége a felhívására feleletet, esetleg felvilágosítást adni; megállapította, hogy vádlott azzal a cselekedetével, melylyel a felügyeleti hatóságnak az ügyvitel keretében hozzá intézett kérdésére a feleletet megtagadta, megszegte hivatali kötelességét, s ekkép elkövette az 1871. évi VIII. törvényczíkk 20. §-ának a) pontjában meghatározott fegyelmi vétséget. Vádlottat